Bereczky Erzsébet-Gláser Magdolna-Szőnyi Sándor: Színház- és drámatörténeti jegyzetek; Q 558

Mindebből kitűnik, hogy a görög áll ÍM, a görög polgársig igen bocsült© a ssinházot. Annyira közügynek tekintették, bogy aki nem tudta megfizetni a belépő árát, az kapott az államtól pénzt, vagy utalványt, bogy résztvohesen az előadáson. Igen. érdekes Jelenség az is, hogy a szinház volt az egyetlen hely, ahol a rabszolgákat is bizonyos fokig emberszámba „ vették. A rabszolgák megnézhették az előadásokat, de persze más halyen ültek, mint a varos többi polgárai. A színielőadás olan nagy esemény volt, hogy a város desto« vezetői megjelentek, sőt vendégeket is hivtak. A közönség minden érzésének, a tetszésnek, vagy nemtetszésnek szabad teret engedtek, tapsoltak, vagy fütyültek. A továbbiakban megnézzük a három nagy tragódlairó működését, egyes darabjait. Mielőtt azonban ezekkel foglalkoznánk, egy-két általános kérdést kell tisztáznunk, ami mindhárom Íróra vonankozik.• Ilyen a klasszikus trag diában a vallás, a m^thos kérdése

. Mindhárom tragódlairó témáinak legna-yobb részét a mipbozból merítette, AZ istenek sokaságával és raithikuo szereplőkkel találkozunk náluk. V&Jjon az istenek szerepeltetése, a raithikus téma elvonttá teszi-e ezeket a darabokat? A görögök a vallással próbálták megmagyarázni az élet minden Jelenségét, mind

on természetes ós tomézotfeletfcl eseményét. A Jelenségeket valamilyen isten alakjához fűzték. Azt hitték, hogy az események okai az istenek, akik vétkeik miatt sújtják, vagy erényeik miatt Jutalmazzák őket. így például a szél, vagy az eső istene ilyen kegy^osztó vagy büntető isten volt, akinek áldoztak is • Az isten iket nem elvont formában képzelték el, t hanem emberi alakban, emberi tulajdonságokkal felruházva. Még