Bereczky Erzsébet-Gláser Magdolna-Szőnyi Sándor: Színház- és drámatörténeti jegyzetek; Q 558
- 8 Zeus is, a fő is ton, a görögök szemé >en iga» "gyarló" ibe volt. Többekbe beleszeretet:., a felesége féltékenykedett rá. Látjuk tehát, hogy a vallás nem misztifikált, nem követelt különleges lelkibeállitott ágot, hanem csupán az élet jelenségeinek magyarázata, és a görögök hite szerint, az élet fcerhének a megkönnyítése volt* übből következik az, ha>:y a tragédiákban a vallás sz repel te tése nem vezet ferde utahira, A tragódiairók mesteri kézzel nyúlt k a nithikus témákhoz, mindig a saját koruk kérdéseit tárgyalták, a valóságból indultak ki és nem a m^thoo volt a főgondjuk. Vérbő embereket formáltak, akiknek a létük forgott kockán, de nem az ve zélyeztette életüket, vagy céljukat, ho y az istenek hatalmúnak mennyim engedelmeskedtek,. Ha valamelyik hős ellentétbe került is velük, akkor is az istenek többnyire földi hatalmat képviseltek. Ha a hős^ igazságos célért küzdött, ak or támogatói akadtak az embertársai közül, ha igazságtalanért, akkor elbukott. A másik kérdés, amit még elöljáróban meg kell n znünks a kórus szereplése . Amint láttuk, a kórus a dionyoosi ünnepségekből iáégaafadt elem. A kórus mindhárom tragédiairónál más és más irányba fejlődött. Aisctylosnál a kórus általában az Író mondanivalóját tolrnác ólja. A leláncolt Prometheus kivét lével, ahol a kórus Prometheus aal együtt vállalja a szenvedést, még nincs szerves része a cselekményben. 3fc$ i^ophokleanél a kórus cselekvő részese a darabnak, nemcsak megfigyelő, hanem tan ceot is ad az egyes szereplőknek, közli érzéseit és gondolatait, a cselekmény bonyolít is iban résztvesz. auripider, ozt részben továbbfejlesztette, más vonatkozásban viszont a kórus nála venzit jelentőségéből.