Bereczky Erzsébet-Gláser Magdolna-Szőnyi Sándor: Színház- és drámatörténeti jegyzetek; Q 558

- 3 egy ember - a karvezető - és mintegy irányította a többieket. A karvezető és a kar felváltva énekeltok. Az ének és a tánc végén kecskebakot áldoztak Diouysósnak. /A tragédia rzé innen ered/ trajos kecskét pofont, a tragédia kecakeénekot./ A Dionyoosnak való áldozást később is megtartották a drámaírók, tetralógiájuk /négy színdarab, rend3ze int az első három összefüggő témából/ befejező része-, a satyrjáték ezt a hagyományt elevenítette fel. i AB első hivatásos színész, akin»; a nevét már feljegyezték, Ühospis volt. Ő a koc Íján,- innen erőd a gyakori kifejezést Thespis kordéja - Athénbe hozta bo a mulatságot, és hatalmas bemutatót tartott a városban. J3s az előadás kb. az 54G-es években lehetett. Ettől az időtől kezdve egyenesen haladt a színház a legfejlettebb forma kialakulásáig ,és alig 30-40 év kellett még ahhoz, hogy Aischylos jelentkezzék nagyszerű drámáival, A kővetkezőkben megnézzük a színház formáját, a játékstílust, a színészek munkáját, a közönség részvételét az előadássokon és az előadások előkészítésében, majd a görög klasszikusok életével és egyes müveivel fogunk foglalkozni. A görög színház

: szabadtéri színház volt. Köralakban helyezkodett el a nézőtér, középpontj ban egy kb. lü-15 m átmérőjf körrel. az úgynevezett orchestráua

l. Az orchestra közepén állott az oltár. Az orchestrán vonult fel a kórus. Az orchestra mögött téglalapaláku épület húzódott, oz volt a szkéné

, z or^chostra és a szkéné közötti keskeny sávot oroskénio

n-nak nevezték. A fejlődés során az egyes részek szerepe változott. Először a színészek az orchestrúban játszottak, majd fölkerültek a proskénionra. A szkéné kelléktár volt, később a színészek inon jötjek ki, sőt díszletet is építettek a szkéné elé.