Útmutató a művészetpolitikai előadássorozat hallgatói számára. 2. szám; Q 472
" 44 ~ :.••.. ' Lujza törékeny és szenvedő lény, inkább tür, mint cselekszik, mindazonáltal a maga módján szerelmesének hűséges tanítványa. Tudjuk, már az is bátorságára vall, hogy el meri fogadni Ferdinánd szerelmét. Méghozzá nemcsak érzelmi alapon, hanem tudatos lázadással. "Ez a lány az enyém' 1 - jelenti ki eltökélten Ferdinánd, de Lujza éppily határozottan mondja: "... Ferdinánd az enyém, nekem teremtette a szerelmesek gondviselése". Az ő szájából nagyobb bátorságra vall ez a kijelentés, mint ha Ferdinánd mondja. Ugyanakkor azonban állandóan kész a kispolgári megalkuvásra is:, "ezen a földi világon lemondok róla. De ott, anyám, ahol a. rangkülönbségek falai leomlanak, ahol lehullanak rólunk az osztályok gyűlölt bilincsei, ahol az 'ember: ember ás semmi-más ....ott ő sem lesz különb a kedvesénél!" Mikor Ferdinánd azt ajánlja, szökjenek :meg , Lujza nem meri vállalni a kockázatot. A leginkább öntudatosan végső kétségbeesésében viselkedik. Nagy jelenetének a Ladyval az az értelme, hogy megmutassa forradalmi-polgári öntudatának kibontakozását: "Az arcomról, asszonyom, éppoly kevéssé tehetek, mint származásomról". Mindebből az következik, hogy Lujza méltó Ferdinándjához, hogy küzdőtársa tud lenni a dráma pozitív jellegű hősének. Schiller Bauerbachban, a Romeo ás Julián kivül Shakésoearo Othelloját is forgatta, s közelebbről vizsgálva a dolgot, ugy látszik, fel is használta polgári tragédiájában. Magában a " témában is. Hiszen az Othello témája a természetes emberi egyenlőség! Minden ember a természet teremtménye; a velencei nemeslány, Desdemona és a feketebőrü Othello egyaránt. Nem- ugyanezt mondja-e Schiller az Ármány és szerelemben? '.. • Othello végtelen és. tiszta bizalommal sze.r.eti Desdemonát és nem is tételez fel róla hűtlenséget. Nem tormészéténál fogva féltékeny, csak Jago ördögi ármánya kelti fel és fokozza őrjöngő szenvedéllyé féltékenységét, hogy azután teljesen elvakulva azt gondolja, bizalmát kijátszották. Az Othello /Morozov meg állapítása- szerint/ a megcsalt bizalom tragédiája, és a-hős tragikus megtisztulása /katharsisa/ akkor következik be, nikor megtudja, hogy Desdemona ártatlan volt. Neje ártatlansága fölött az öröm könnyeit sir ja: ..... szeme, Mely könnyben olvadozni szokott,' Ugy önti most meg áradt. csöppje it, Mint gyógyerős nedvét a mézgafa.... 0 S mielőtt meg öl-be, megcsókolta hitvesét, mert szerette akkor is. * Az ármány Ferdinándban, sem a szerelmet rombolja össze, hanem dühöngő féltékenységre ingerli ás megingatja bizalmát. Ferdinánd olyan vakon dühöng, mint az eszeveszett. Érzelmei teljesen úrrá lettek fölötte. Hiszen, ha észnél volna, megérthetné, hogy ármánnyal áll szemben, s nem Lujza csalta meg. Mikor Kalb főudvarmestert felelősségre vonja, saját fülével hallja: "önt megcsalták!. Hát megmondom.... Hallgasson csak ide... az apja... Nem érti! Sohasem láttam a lányt. Nem is ismerem. Semmit sém tudok róla." De "Ferdinándot tragikus elvakultsága arra készteti, hogy" m-ágis elhatározza a szerelni gyilkosságot, miközben erotikus képzetekkel viaskodik: "...szemem a szemébe mélyedne... hajam az