Útmutató a művészetpolitikai előadássorozat hallgatói számára. 2. szám; Q 472

- 35 ­szétfutott, hogy nyoma sem l -.radt a csatatéren. Karl Eugen herceg ezután már hiába kinálta fel népe fiatalságát Európa különböző emberpiacain. Előbbi vásárlói elzárkóztak előle és csukott ajtók­ra talált az angol és spanyol udvarnál is, ahol még megpróbálkozott Látható mindebből, hogy amikor az ifjú Schiller hangot adott szinpadán a katonai rabszolgavásárra hurcolt nép szenvedé­sének, nem kitalált szörnyűségekkel akarta borzolni közönségének idegeit, hanem korának valóságos szörnyűségeit ábrázolta, teljes élethűséggel. Változik a szin, sötét erdőben vagyunk, éjjel. A nap­pal hüs árnyékot adó zöld fák most megannyi félelmetes óriásként merednek az ég felé. Kuvik szól. A közeli faluban éjfélt ver a harang. Az erdő fái alatt haramiák éjszakai táborhelye. Csak ve­zérük van ébren. Lázongó lelke az éj csöndjében az élet és "halál kérdéseivel vivődik. Ma már olcsó hatásvadászatnak tetszik, hogy a háttérben egy torony mered az égnek, valami római őrtorony ma­radványa talán, amelyet benőtt a gaz, nem használják semmiro, Dő rozsdás rácsos ajtaja ép, ás földalatti üregeiben kigyók tanyáz­nak. Egyszerre csak egy alak suhan a torony felé,fojtottan bekiált a rácson s szavára egy siri hang felel. A toronynak vnn hát lakója is. Titkos jóakarójától ennivalót kap ezen az éji órán, hogy éhen ne pusztuljon. A haramiavezér kinyitja a zárat és a csonttá-bőrré aszott fogoly a szabad levegőre lép. Tiszteletreméltó nemes ag­gastyán, hosszú idő óta szenved toronybörtönében, ahová a fiúi zsar nokság, a tehetetlen gyűlölet, a vak uralkodnivágyás taszította. Az emberi társadalomból száműzött haramiavezér, az elnyomás és zsarnokság engesztelhetetlen ellensége, aki mindennél többre becsüli a szabadságot, térdre hull és bosszút esküszik: "Bosszút, bosszút érted! kegyetlenül megsértett, meg­szentségtelenített agg!... Halljátok meg szavam hold és ti csil­lagok! Hallj meg engem te éjféli égbolt, e szégyenletes tett ts­nuja! Hallj meg engem rettenetes hármas isten, ki ott a hold fö­lött kormánykodol és bosszút állsz ás Ítéletet hozol a csil­lagok fölött és el3ujtod villámodat az éjszakában. Itt tárdelek, itt tartom fel három ujjara az éj borzalmaiba - itt esküszöm, és Vessen ki engem a természet határai közül, mint gonosz vadállatot, ha ezt az esküt megszegem, esküszöm, hogy nem köszöntön addig a nappal világosságát, mig az apagyilkos vére a kőtorony előtt ki­ömölve nem gőzölög a nap felé." Kulisszahasogató jelenet ez - mondja sok olvasó. És valóban: a helyzet, az éjjeli erdő, a rablók, a bosszuesküvés, az "éhhaláltorony" a hatásvadászó regényes borzongat ás eszközei közé tartoznak. A Schiller-kori német irodalom szivesen~alkalmazza ezeket a motívumokat, de nem csupán azért, mert hajmeresztő me­sét keres, hanem mert van ilyen a valóságban is. Schiller A hara­miák /Die Räuber/ c. első drámájában Moor Ferenc, a gonosz,' aljas, jellemtelen, ördögi kényúr, Moor Károlyt, nemeslolkü, becsületes öccsét rablóvá, haramiává zülleszti, apját pedig to­ronyba záratja, hogy elpusztuljon. A német fejedelmecskék fényűző és erkölcstelen udvara mellett azonban a valóságban is ott állt a torony, és aki e Moor Ferenchez hasonló kényurak haragját magá­ra vonta, a toronybörtön lakója lett.

Next

/
Thumbnails
Contents