Útmutató a művészetpolitikai előadássorozat hallgatói számára. 2. szám; Q 472

így járt a Német országszerte becsült öreg Moser tarto­mányi jogtanácsos, a kiváló jogtudós, mivel nem akarta kiszolgál­tatni Karl Eugen hercegnek a Württemberg! adópénztárat. A herceg személyesen vetette fogságra a tiszteletreméltó férfiút, aki egykor nevelője volt; börtönébe nem hatolt bo a nap, élete nyers hus és hulladék, itala poshadt, férges viz lett. Ez éppen abban az évben történt, mikor Schiller született. De nem járt jobban a 18. századi Németország egyik első szabad ságköltő je, Schubert sem P akinek zsarnokátkozó költeményeiből Schiller a zsarnokgyülöletet kifejező szavakat tanulta. Schubert-tot a württembergi herceg előbb elűzte országából, de mivel a száműzetés nem hallgattatta el ezt a bátor költő-ujságirót, ismét a fennhatósága alatt álló területre csalogatta és láncraverve záratta várbörtönbe /1777«/. Egy évtizedig szenvedett ott. Az ő egyik novel'lája adta Schiller­nek A haramiák alapötletét, s többek között az ő valóságos bör­tönének drámabeli tükröződése az a torony, amelyből a zsarnokság ellen lázadó fiatal és nemes haramiavezér, MÓor Károly kiszaba­dítja öreg apját, Schiller tizenhétéves volt, mikor Schubertot börtönbe vetették. Börtönőre egyébként egy Rieger nevü, magasrangu katona, Schiller keresztapja, aki egykor a herceg mindenható kegyence, kegyetlen katonafogdosó, később maga is négy éven át a legsötétebb börtön rabja volt. A Schiller hercegéhez hasonló apró zsarnokok kedvelt és aljas szolgáinak a hátán is csat­togott a korbács, mint ahogy alattvalóik és egyes bátor ellen­feleik vére folyt. De hát nem voltak törvények abban az időben, hát nem védte senki és semmi az alattvalókat az uralkodói önkény ellen? A törvénynek feladata elsősorban az volt, hogy a hatalmasok érde­keit védjek, és nem az, hogy az alattvalók támaszai legyenek. És ha védték volna,is a gyengéket, nem akadt olyan erő a 18. szá­zadi Németországban, amely az uralkodó akaratával szemben érvényt tudott volna szerezni ennek a vádelemnek, A polgárság egészében szolgalelkü és öntudatlan volt, a városi plebejus réteg és a pa­rasztság pedig - tudjuk - aléltan és tehetetlenül vergődött a ' feudális igában, A "német nyomorúság" legsötétebb ideje volt ez. Es az ifjú Schiller, A haramiák és az Ármány és szere­lem lángeszű költője fellázadt a "német nyomorúság" ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents