Útmutató a művészetpolitikai előadássorozat hallgatói számára. 2. szám; Q 472

- 2a » A 16, század elején a német nyelvterület számos fejedelmet vallott urának, A fejedelmek által választott németrómai császár és a birodalmi gyűlés nem rendelkezett valóságos hatalommal. & féjdelmek - feudális oligarchák - korlátlanul uralkodtak a maguk területén. Hatalmuk csak a birodalmi városokra és földbirtokos lovagokra nem terjedt ki; ezek közvetlenül a császár alá tartoztak és igy lényegében szintén önállóak voltak. A német nyelvterület tehát még a feudális anarchia állapotában volt, A birodalom gazdaságát azonban virágzó városok biztosították. Mint Engels irja A német parasztháború c. müvében, a német városokban a 14-15. század folyamán keletkezett szövőipar még mindig virágzott és századok óta még mindig a német városok' bonyolították le az Észak és Dél közötti kereskedelmi forgalmat, még .mindig rajtuk keresztül vezetett a nagy indiai kereskedelmi útvonal "a Augsburg még mindig az olasz selyemáruk, az indiai fűszerek ős Kelet valamennyi termékének nagy lerakodóhelye volt". Németországban hatalmas kereskedelmi tőke halmozódott fel. Az augsburgi kereskedő- és bányacég, a Fugger-ház pénzvagyona milliókra rúgott. Ök voltak Európa legnagyobb uzsorásai, adósuk volt jóformán valamennyi Uralkodó, nem véve ki a német-római császárt, a magyar királyt sem. Sok szegény ember izzadságának gyümölcse gyarapította az ő kincsestáraikat, mert Spanyolországtól Magyarországig ők bérelték ki az ércbányákat, és ők zsákmányolták ki a bányák munkásait. /Gyűlölt nevüket népünk máig is emlegeti a fukar szóval,/A virágzó .német városok természetesen kulturális 'központokká lettek, s nem véletlen, hogy éppen egy német polgár, Gutenberg találta fel a könyvnyomtatást /l45o/. Mindazonáltal Németország hátrább volt a nyugati államok fejlettségénél. "Földmüvelése - irja Engels - messze elmaradt az angol és holland földművelés, ipara az olasz, flamand ás angol ipar mögött, a tengeri kereskedelem terén pedig az angolok ás főként a hollandok kezdték Németországot kiszorítani eddigi poziclóiból.Németországnak nem volt egységes közuontja, nem volt olyan összefogó hatalma, mely előmozdította volna az ipar ás"kereskedelem további fejlődését, a polgárságra támaszkodva megfékezte volna a fejedelmeket es kialakította volna - mint a nyugati államokban « az abszolút monarchiát. Ezt akarta megkísérelni a Habsburg-házból való Károly, spanyol király, aki l"19-ben /a Fuggerek pénzén.'/ német-római császárrá választatta magát V. Károly néven. Nagyon kétséges, vájjon történelmileg haladást jelentett volna-e, ha Németország az európai reakció egyik legfőbb képviselője, a Habsburgház vezetésével egyesül - de mindenesetre tény, hogy V

e Károly német császár egységes Németország létrehozására törekedett. A császár ezért gyengiteni akarta a fejedelmeket, azok pedig az ő hatalmát igyekeztek aláásni. Az-ellentétek a társadalom minden rétegében" kiéleződtek. A lovagok, akik a tüzifegyver feltalálása következ-' tőben elvesztették katonai jelontőségüket és elszegényedtek, irigyen nézték a fejedelmek, a vagyonos polgárok ás a katolikus egyház gazdagságát. A városokban a gazdag kereskedők - patriciusok tartották kezükben a hatalmat, és igyekeztek tönkretenni a középés kiskereskedőket meg a kisiparosokat: a céhekbe tömörült polgárokat. A céheken kivüli lecsúszott polgárokból, kézművesekből,