Útmutató a művészetpolitikai előadássorozat hallgatói számára. 2. szám; Q 472

-13 "Bilincsbe vagyok, mint az őrült" - mondja magáról, S azért szeret oly gyorsan Júliába, azért felejti oly könnyen hideg ideálját, - mert Júliában olyan emberre talál, akit még nem fagyasztott meg a kor levegője, s aki nem is való ebbe a hideg világba. "Tul szép e földre, nem való ide!" - kiáltja el magát Romeo, amikor megpillantja. S hogy csókot kér tőle, Julie nem csap botrányt, ahogy illene, - egyházi szavakat mond

r amelyeknek nagyonis gyakorlati értelmük van.' "A szent nem mozdul, bár imára hajt." Lehetetlen bele nem szeretnie, erre a közvetlenségre, melegségre áhitozott eddig mindhiába. Most végre rátalált! Eddig komorság, pesszimizmus kotolt a lelkén, álomlátás gyötörte. /Az álomba vetett hit, az "előérzet" csak zaklatott lelkiállapotára, jellemző és semmiképpen nem valami misztikus megsejtése á jövőnek./ Julia kedvességétől uj emberré változik, erőre kap, bátor le3z, az ellenség kertjébe tör, - nem fél, hogy összeszabdalják. Akinek még kétségei lennének, hogy gyávaságból, vagy emberségből maradt távol a pártviszály tói Romeo - azt e tettével végérvényesen meggyőzi. Attól a pillanattól kezdve, hogy átugorja C apulet ék kertfalát, a harciasság jellemzi elsősorban. Romeo cselekvéseire ettől fogva az eddiginél gyorsabb ritmus jellemző. Igen jól látta' ezt Péterfy, aki egyik a 8o-as években megjelent kritikájában elsősorban azért rója meg á Romeot alakit ó Mihály fit, - hogy nem vette észre ezt a változást, nem vált férfiassá, harckésszé. "Kezdjük nem érteni, miért a sok harci lárma a darabban," - irja, Újra csak oda lukadtunk ki: a harcilárma nélkül elképzelhetetlen Romeo. Romeo átugorja Capuleték kertfalát s ez természetesed nemcsak bátorságáról, hanem fiatalos meggondolatlanságáról is tanúskodik, De a meggondolatlanságot a szérelem vonzóvá és indokolttá teszi. Egytől fél csak Romeo; talán Julia is Róza - ujabb elutasitás, ujabb gőg vár rá. é Oh, több veszélyt "re jt a te két szeiáed mint kardunk éle-—- mondja második beszélgetésük elején Júliának, amikor a lány a gyűlölködő rokonókra figyelmezteti. Nem találkozott még szeretőszivü emberekkel, kivéve Lőrinc barátot. Később igy beszél: • " 0 boldogságos éj! ugy rettegek, hogy mindez álom, s reggel vágetér: oly büvös-bájos, - nem lehet való," S hogy mégis valóság, - egymáséi'lesznek. Nem elfogult ságból látják egymást különbnek a többieknél, - hanem valóban különbek a többieknél, s ezért lesznek egymás iránt elfogultak. 'Szerelmük egyáltalán nem valamiféle időtlen szerelem, a környezet, .a történelem határozza meg, Ugy érezzük, ez már a őrá ma általános elemzéséből is kiviláglott, de nézzük meg Romeo néhány megnyilatkozását az időtlen szerelem h'ivei számára, "Én nem vagyok hajós, cie bárha volnál nagy messze^ mint habszegte vad_sziget: tengerre szállnék ilyen áruért,"