Útmutató a művészetpolitikai előadássorozat hallgatói számára. 2. szám; Q 472

- 9 -Az eddigiekből is láthatjuk, hogy Borneo ős Julia stereimét h társadalmi harc fokozza "perzselő izzasuv'á

1'

. riély fórradáImi orzelennd. És viszont: a harcot a szerelem fejleszti egyre élesebbé

* Ha látjuk, hogy ezzel as abszolutizmusért vivott küzdelem lényegében egyet jelent a szerelemmel, /bár nemcsak erre szoritkozik a drámában/, akkor megértjük a nagy tragédia felépítését* Goethe, aki nem látta ezt az egybeforrottságot, javításra szorulónak tartotta a tökéletes szerkezetű remekművet és a harci jeleneteket kihagyta a darabból. C-oethe színházának tévedésével osztozott Nemzeti Színházunk is, különösen a mult században. Akkori legjelentősebb kritikusaink, - Bajza, Salamon Ferenc - felismerték ennek a csonkit ásnak káros voltát és kritikájukban harcoltak ellene. Elmaradhatatlanul szükségéé, hogy Romeo és Julia egymásratalálása előtt a nézőben megrázó, mély élménnyé váljék, a Montagüek és a Gapuletek harca. Különben - újra az erkélyjelenettel hozakodva elő - nem hathat a maga teljességében a fiatalok hősiessége sem: ' • "Szerelmem könnyű szárnyán szálltam én, A vágynak gátja kőfal nem lehet. S mig van reménye; vakmerő a vágy: Rokonaidtól meg nem torpanok." -mondja Romeo. ' Sz-afrait akár hetvenkedésnek is tarthatjuk, ha csak " Tybalt báli hetvenkedáse előzne meg, - mint a Goethe féle átdol-' gozásban. - Holott a fiatalok nagy szavait nagv tettek igazolják, - s állhatatosságuk csodálatával csak a családi viszály feletti harag ér fel. A néző - ha értelme volna követni a peleskei nótárius példáját - legszívesebben felrohanna a színpadra és rábeszélné a fejedelmet, teremtsen már békét, ha annyit beszél róla. Még is tenné a fejedelem, csak nincs hozzá elég ereje. /A fejedelem szerepére később, még visszatérünk./ A fiatalok társadalmi támasz nélkül maradnak s végül is bukni kényszerülnek. Mi Romeo és Julia tragikus sorsának oka? Nézzük a dráma dramaturgiai, értelemben vett - c sues jelenetét "ÍII/l./, melyben Romeo megöli Tybaltot. Lényegében itt dől el a szerelmesek sorsa. Ha Romeo nem szánná el magát erre a lépésre, a véletlenek nem juthatnának döntő szerephez. A tragikum oka, elsősorban a fejedelem gyengesége. "A hercegünk nem tür a város utcáin csatát" - mondja Romeo, de ez a fejedelmi meghagyás nem elég erős a torzsalkod ók megfékezésére. Később Rómeó is vét a parancs ellen. A hercegnek még nincs oly nagy hatalma, hogy törvényét tiszteletben tartassa. A másik ok: Romeo egyedül van, egymaga lép ki a marákodók láncából. Hiába, felel békitő szavakkal Tybalt szitkozódásaira, - Ííercutio . rögtön felveszi a Romeo elé dobott kesztyűt: "Al az kod ás felel gyalázkodásra? ! Álla stoccata.J Majd beszél a kard!" - mondja Mercutio. De hiába hetvenkedik, halálos 3ebet kap. Érte most már Romeo is kirántja kardját, önhatalmúlag büntet, megöli Tybaitot.