Útmutató a művészetpolitikai előadássorozat hallgatói számára. 2. szám; Q 472

- lo A tragikum végső foka: Romeo nem tud annyira elszakadni a régi világtól, hogy ne a régi vilífe fegyvereivel harcol .jön a régi

T'"' világ eilen

. Gondolatai és érzései az önhatalmúlag intézkedő, minden szóra kardotbántó emberek között felnőtt ifjú gondolatai és érzései: "Legjobb barátom végzetes sebet kap Csak énmiattamIHiremen gyalázat^ Hogy eltűrtem Tybalt Szitkát, Tybsltét, ki sógorom lett."—.—- —— —-—mondja s amikor Benvolio jelenti Mercutio halálát, tudja már, högy boszszüt áll sógorán., igy diktálja a "becsület , i£y diktálja a szive, - bár tisztában van a következményekkel: "E gyász sok órám gyászba vonja még: ez itt a kezdet csak". - '-feleli Be'nvolionak, maji leszúrja a visszatérő Tybájtot. Láthatjuk^ hogy a tragikus sors a történelmi helyzetnek és a hős magatartásának szük3egazer

ü ' "" kovetkezmenye. Elsősorban és "döntően az embertelen feudális társadalom felelős Romeo és Julia haláláért, - de felelős maga Romeo is. Ha- ezt nem vesszük figyelembe, elsiklunk Shakespeare egyik legfontosabb mondanivalója felett: nincs olyan önhatalmú bosszú, amely káros ne volna, igen fontos volt ezt hangsúlyozni Shakespeare korában, amikor a meggondolatlan és értelmetlen gyilkosságok napirenden voltak. Mi Romeo és Julia tragikus sorsának értelme? Mindenekelőtt az, hogy a fennálló feudális társadalom ellensége az igazi emberi érzéseknek ás halálba kényszeriti a tisztaszivü embereket. S ahogy vádolja haláluk az anarchiát, ugy vonja dicsfénybe emléküket. A fiatalok életük feláldozásával maximális bizonyítékát adják szerelmüknek, a legmag as abb fokú c r köles isógig jutnak el

. Cond óljuk csak végig, milyen hatással Ten ne rank, ha Romeo kedvese halála után sirni ás felejteni kezdene? Vagy ha Julia Romeo halála után vállalná az életet, amely minden valószínűség szerint Páris grófi kezét jelenti? Nyilvánvaló, ugy éreznénk, hogy a két szerelmes vallomásai felületes érzéseket takartak, - s bt felvonáson keresztül becsaptak bennünket, Öngyil kosságuk az irodalom azon kevés öngyilkossága közé tartozik, amelyet helyes volt pozitívumként ábrázolni. A "Romeo és Juliá-ra is áll, amit Lukács György általánosságként mondott a nagy tragédiákra :"Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy a tragikus bukás utja.......egyszersmind mindig a legnagyobb emberi energiák, a legmagasabb emberi hősiesség kibontakozása volt, amely emberi felemelkedést éppen a konfliktus végigharcolása tett lehetővé," A tragikus sors értelmét ezenkívül még a két'család kibékülése'ad ja meg. "A fiatal szerelmesek nem harcoltak, nem szenvedtek hiába - irja Morozov - legyőzték a viszályt, ami életükben utjukban állt", legyőzték a partikularizmust Veronában. A Nemzeti Színház önnek jelentőségét sem értette meg, - ahogy * Salamon Ferenc papirra vetett felháborodásából tudjuk - a kibékülést "a hatásosság kedvéért" teljesen elhagyta. Holott ennek a