Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A négylábú is botlik; Fordította: Háy Gyula; Q 390

-17MAMAJEV: GLUMOV s Sajnálom. Köszönöm alázattal. MAMAJEV: És nincs aki megokosítaná kegyedet? GLUMOVi Nincs, fcé rem. MAMAJEV: Pedig vannak oktatók, okos oktatók is vannak, csak nem nagyon hallgatnak rájuk,ilyen időket élünk./Nos, az öregektől nem is kivárhatunk semmit: mind azt hiszi, mihelyt öreg, már okos is. De ha kölyökkorunkban nem hallgatnak az okos szóra, \ .. \ * j mit lehet várni tőlük ezután? Elmesélek önnek egy esetet. Szalad a minap egy gimnazista szinte vágtatva ki a gimnáziumból; én, magától értetődik, megfogom és, tetszik tudni, tréfás szóval oktatni akarom: " a gimnáziumba menet, mondom, lassan jársz, de a gimnáziumból haza hanyatt-homlok. Eorditva kell, édesem, forditva". Más gyerek megköszönte volna, hogy az ő kedvéért, tejfölösszájú kölyök létére, szŐlid személyiség megáll az utcán. Még kezet is csókolt volna. De ez ... ! GLUMOV: Manapság az oktatás, tetszik tudni . . .