Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A négylábú is botlik; Fordította: Háy Gyula; Q 390

-18"Mink, azt mondja, az iskolában már torkig vagyunk az exercirozással. Ha az ur, aszondja, szeret tanitani, szegődjön el az intézetünkbe felvigyázónak. Most pedig enni akarok, tessék engedni". Ez a kölyök! Nekeml Veszélyes útra tévedt az a gyerek, Kár érte! És hová visznek a veszélyes utak, azt tudja-e? Tudom. Mitől rosszak manapság a cselédek? Attól, hogy nem kötelesek oktatást elfogadni. Azelőtt a házam népének minden apró-cseprő ügyébe is beavatkoztam. Mindet oktattam, kicsit, nagyot egyaránt. Napi két órát neveltem valamennyit; előfordult, hogy a bölcselkedés legmagasabb szféráihoz jutottam el, ő meg ott állt előttem, lassan-lassan behatolt valami az érzésvilágába és egy-egy szuszogásán, ha máson nem is, megérkett, hogy elkezdődött a megtérése.