Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

garettára gyújt, hogy aztán gyorsan eloltsa, valami fáradt idegességről beszélnek e fiatal, törékeny lányban és aláássa vitathatatlan szépségét. Nyilvánvaló, hogy akarata ellenére javítgatja á tanulók házi feladatait, de ugyanigy akarata ellenére dohányzik is, aminthogy ugyanigy veé hátra időről időre a haját: egy szóval: unatkozik. - Hosszú szünet./ Nina

: Hány óra van, Antun bácsi? Antun

: Hm? Mi az? Nina

: Azt kérdem, hány óra van. Megállt az órám. Antun

: Hogy - hány óra? Ott van a konyhában a vekker - mit tudom én, hány óra. Egyiknek korán van, másiknak késő... /Fadarabot vet a tűzre./ Elfrida néninek biztosan tűikorán van, mindig tulkorán van, ha érte jön a... neked meg tul késő... Moziba már nem mehetsz... Nina

: /miközben a feladatokat javítgatja/ Ma este nem akartam moziba menni. Antun

: /ismét a kályha mellé telepedett, készen arra, hogy elszunyókáljon/ Te sose akarsz moziba menni s majdnem minden .nap elmégy.. AAkárcsak én! Mindennap tenni akarok valamit - s mindig elszundikálok ezen a széken! Nina

: Igazán unalmas vagy, Antun bácsi!... Tudod legalább azt, hogy hány órakor indul Krésó vonata? Antun

: Az ő vonata minden bizonnyal pontosan indul. Ő már ilyen ember! Nála minden pontos... Erre Elfrida néni tanította... Majd meglátod, Elfrida néni még meghalni is pontosan fog, • valamivel Krésó indulása előtt... Nála minden menetrend szerint történik... Ezek a pedáns emberek egy kissé unalmasak, de pontosak. ..