Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 40 - t egerek egyike mégis csak ki akar törni kissé perverz játékod gyűrűjéből, akkor hisztérikus leszel. - Micsoda bizonyítékról beszélsz? Nina

: Hagyd abba! - Semmit sem értesz? Hát nem kértelek arra, hogy a perronon várd meg a vonat indulását?... Ott nincs macska és nincs hisztéria. - Ott csak egerek vannak, távozó egerek, amelyek - ahogy Vládó mondaná - eliszkolnak. Hát mindez tényleg unalmas és szégyenteljes! - Ez az egész beszélgetés! Olyan, mint valami banális fiirajelenet: a felkinálkozó lány, s amint a próbafelvételek bizonyítják még hozzá vamp tipus - a fiatsQember pedig védekezik, utazik, hanyatt-homlok, majd megszakad a nagy igyekezetben! - Mégijfszeretném, hogy valami vilárgosan, teljesen világosan álljon előtted - erre nekem is szükségem van ás szükséged lesz neked is - én tegnaptól fogva, igen, tegnap estétől fogva semmiféle illúzióban nem élek s mindazt, amit megtettem, ma tettem meg érted! Vagyis az elmúlt éjszaka után s nem mint olyan szerető, aki még reménykedik valamiben, aki zsarolni akar - érted? Krésó

: Semmit sem értek! - Mit tettél, Nina? Nina

: Olyasvalamit, ami mindjárt a kezdetben hiányzott a mi viszonyunkból. Igen, mert ez a viszony olyan mindennapi volt, hogy még csak igazi összeveszésre sem került sor benne; - legföljebb néhány komoly vitáig jutottunk - csupán eddig! Valamit, ami talán mégiscsak megrenditi ezt az átkozott nyugalmat, ezt a banális hétköznapiságot, ami itt van, igen, még azután is, hogy elmégy! Ami majd kivet engem ezek közül a falak közül, erőszakkal kiröpit, ha saját magam olyan gyönge vagyok - valahová, mit tudom én, hová? Valahová, ahol mégiscsak élni ás lélegzeni lehet! Igen, tudd meg, nehogy tul sokat képzelj önmagadról - ezért is tettem, nem pedig csak éretted, nem csak azért, hogy bebizonyítsam előtted, hogy -