Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 26 - t istenhátamögötti vidéken, embereket küld majd a börtönbe... A népi biró elvtárs! Nem is csoda, ha egy hisztérikus liba a védelmét kéri.. Krésó

: Mára semmiféle védelmet nem kért tőlem. Vládó

: Még csak az kellett volna neki, hogy... ostoba liba!.. Hát még mit nem - panaszkodott, bőgött... A harmincötesztendős megcsalt szűz! A naiv!? A szentecske!? Te pedig mindezt meghallgattad s most, hogy elmégy, megírhatod az én jellememről az utolsó mondatot? Mi? - /egy pohárka szilvóriumot tölt magának/ - Most hát minden világos előtted; egy züllött diák, Jüllött alak! Futballista, akinek szétrúgták a térdkalácsát; kialudt csillag, szerencsejátékos! Nőcsábász! A néptől eltávolodott ifjú klasszikus példája, aki minden kapcsolatot elvesztett hősi valóságunkkal! Ugyan, erigy már, kárlek! /Még egy pohárkával felhajt, Ninához/ - Mi jót játszanak ma este a moziban? Talán még elérem az utolsó előadást. Hová vigye el az ember a nőt, ha csak aprópénz csörög a zsebében? Nina

: Hiszen már minden filmet láttál... Yládó

: Hát igen, igy van ez, ha az ember olyan pisis városban él, ahol még moziba se járhat kedvére... No dd ott, a te likai hegyvidékeden még pompásabb lesz; hallom, hogy abban a te kis falucskádban egyetlen egy mozi van... Az egész helységben egyetlen mozi - képzeld el! S ez az ember oda megy! A mi modern szocialista misszionáriusunk! S azt hiszi, hogy ezzel az állással az úristen szakállába kapaszkodott!... Komoly dolgozó! A szocializmus építője! A nép közé megy... S mért megy a nép közé? Hogy Ítélkezzék fölötte! Nina

: Ugyan mért esel annyira neki ma este?... Rettentő unalmas vagy... Vládó

: Már rág az idegeimre megy, s ma este, hogy elmegy innen, meg kell mondanom, ami a szivemen fekszik. Azt, hogy mit