Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

...Ahány mocskos folt, ahány csupasz tégla van, mind eltakarom... /elmegy/ Nina

: Te már rég itt vagy? Márt nem hivtál? Krésó: /kerüli a közvetlen "beszélgetést Ninával/ Csak néhány perce... Hogy van Elfrida néni? Vládó

: /az ablakhoz ment ás kinéz az utcára/ Magad is láthatnád, hogy van... De természetesen a. biró elvtársat most nem érdek li Elfrida néni... Két órával ezelőtt csak a te nevedet mormolta •*•> most már nem is mormol. /A betegszoba ajtajához megy, kinyitja és félhangon beszél/ Öt perc múlva hat az injekció, akkor majd elalszik, akkor már nem kell ügyelni rá... /Megint becsukja az ajtót/ Ezt ugy hivják, hogy "agónia". Ha mindenhez ugy értenék, mint az injekció befecskendezéséhez, azok a mamlaszok, ott a fakultáson, vizsga nélkül is megadhatnák nekem a doktorátust! De hát az ördögbe is, olyan unalmas, unpraktikus dolgokkal akarják az embert megbutitani, hogy majd szétdurran bosszúságában. /Megint az ablakhoz megy/ - Te pedig utazol? Fölszeded a horgonyt? Krésó

: Igen, utazom. Vládó

: Hát ez szép: faképnél hagyni mindent, aztán: istenáldja! Mindörökre! /Kinéz az utcára/ Hát ez pontos, akár az óra! A mi kedves szomszédunk! Kioltja a lámpákat, becsukja a kocsit. Nézd csak, milyen körültekintéssel!? Szimpatikus egy dagi! S mindennap ugyanabban az időben: fél kilenckor! Már alaposan kitapogattam, ismerem minden lépését, reggeltől estig! Pompásak ezek a pontos emberek, megkönnyitik a többiek tájékozódását. így, most megsimogatja a kocsiját, minden rendben van, na csak vigyázz rá, csak vigyázz! Holnaptól kezdve már osztozkodunk a kocsikázásban: - a kulcsocska már itt van a zsebemben!