Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 14 eléd raknak... /hangos gyereksírás hallatszik/ Hát ez meg mi? Antun

: A szomszédnőnknek, Márának a kisgyereke sir. Vilma azt mondja: szánt szándékicai csipkedi a gyereket, csak hogy bőgjön. Bérics

: Te mindent tudsz, vén dörmögő. Hanem ide figyelj, szeretnék valamit kérdezni tőled: nem láttad-e véletlenül az utóbbi időben Elfrida néni ékszereit? Nem a kazettára gondolok, hanem magukra az ékszerekre. Én ugyanis vagy nyolc évvel ezelőtt, amúgy kutyafuttában láttam őket: két gyürüt, egy pár fülbevalót, meg két nyakláncot... Egész vagyon... Ha csak időközben el nem adott valamit belőlük - mi? Antun

: Eladni semmiképpen sem adott el belőlük semmit, ebben biztos vagyok - sokkal jobban csüngött a kazettáján, semhogy bármit is eladott volna abból... Azt szokta mondogatni, hogy ez az egyetlen emlék, ami a fiatalságából megmaradt... - s te magad is tudod, milyen volt Elfrida fiatalsága - ohohohó/ S különben is épp ezek miatt az ékszerek miatt vagyok dühös rá; miattuk kapta meg ő az utcai szép szobát, nekem pedig csak a kis kamrát adták, piha! Ide hallgass, meginnék még egy pohárkával, mielőtt Vilma bejön! Bérics

: /gondolatokba merülve/ Tudod, öreg, én már megint egészen kész vagyok, tökéletesen leégtem; nagyon fontosak nekem azok az ékszerek. Mikor nyolc évvel ezelőtt néhány ezrest kölcsönadtam Elfrida néninek Krésó télikabátjára és érettségi ruhájára kellett a pénz, Elfrida néni akkor két gyürüt igért - tulajdonképpen előleget adtam rájuk. - Ide figyelj, ez a gyerek tényleg ugy ordit, mintha csipkednék. Antun

: Ha olyan sokáig ordit, mint most, ez azt jelenti, hogy Mára elvtársnő Vládót hivja; ha ez nem üt be, akkor kopogtat.De ha ezt Vilma véletlenül meghal-lja, kitör a házi botrány.