Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

aztán agronómust! Most az orvosi karra iratkozott "be, ez felel meg legjobban a tehetsegének - majd meglátod! Az a fontos, hogy az a futball história végleg kipárolgott a fejéből! Nem, hát ezt igazán nem szerettem: hogy egy iró fia futballista legyen! Az a fő, hogy most már megy a dolog! Megy! - Tudod, hogy van ez, manapság nem élünk egykönnyen, te.tudod legjobban, hogy még mindig forradalmi időket élünk, az emberek durvák és nyersek s ezért fontos, hogyan élsz a családod körében, a saját négy falad között. - Nem, erre én , pedig nem panaszkodhatom, az én lakásom, különösképpen ez a szoba, ez az én váram, ez az Íróasztal pedig az én kilátótornyom. - Mit gondolsz ha ez nincs igy, tudnék én nyugodtan dolgozni? Véghezvinni a munkámat? - Egyébként, ha érdekel, a regényemről később is beszélgethetünk, természetesen csak akkor, ha igy kivánod! - /Bemegy a betegszobába./ Antun

: /a sarokból/ Ezt már öt esztendő óta hallom,^amióta csak velük együtt lakom. Sose fogja befejezni... Bérics : Hogyan? Antun

: Sose fogja befejezni sem a regényt, sem a drámát, sem pedig valamit is ezen a világon. - De az a fontos, hogy hisz a befejezésben, ez a fő! Neki is meg nekünk is ez a fő! Bérics

: Ördögbe azzal a regénnyel; sem az, sem pedig Iván szavalatai engem egyáltalában nem érdekelnek. Nem iniattuk jöttem. Egyébként, köszönöm, hogy tájékoztattál arról, ami itt történik. Vilma biztosan nem áldozott volna fel egy postabélyeget, hogy ide hivjon. Antun

: Még egyszer látni akartalak... Tudom, hogy az én haldoklásom nem fog majd érdekelni. Bérics

: Erigy már! Inkább igyál; fogjad! Amit az asztalon