Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 12 - t mindjárt kifejteném előtted... S mennyire uj, teljesen uj technikával? - Ha ezzel a regénnyel nem érek el sikert, akkor a világ tényleg teljesen megbolondult. De sikerem lesz, sikerem! ...S akkor, i Nina, egy hónapra Dubrovnikba utazunk! A legkitűnőbb szállodába! Apuka az Ő édes kicsi leánykájával! Micsoda? Ti csak hagyjátok szépen dolgozni apukát s ne féljetek semmit! Nekünk semmiféle ékszerre nincs szükségünk, kedves Mirkó!... /A padlón kát tompa ütés hallatszik./ Telefon, ez Vládónak szól. ...Válaszolj, Antun bácsi, hogy hallottuk. /Antun botot huz elő a kályha mögül s kétszer megkopogtatja a padlót; mindezt szótlanul, megszokottan, közben pedig Kárász kinyitja a betegszoba ajtaját és suttogva kihivja fiát, aki nyomuan meg is jelenik az ajtóban/ Erlics elvtárstól telefonhívás érkezett. - Hogy van a nagynéni?. Vládó

: /jól fejlett, vállas, mozgékony fiatalember. Kissé biceg. Egyike azoknak a mai, nyerstermászetü, zabolátlan fiatalembereknek, akik a bennük felgyülemlő energiafölösleg és külsejük vitathatatlan vonzóereje miatt igen hamar a legkülönbözőbb intim és társadalmi konfliktusokba keveredhfek, amelyek szinte végzetszerűen tévútra vezetik őket./ Gyöngén, már alig lélegzik. Mihelyt az az esztékás mamlasz azt mondta, hogy az állapota még nem válságos, mindjárt tudtam, hányat ütött az óra... Nina, meg te is, apuskám, segíthetnétek anyusnak, borogatást kellene váltani, anyus pedig elég ügyetlen az*ilyen dolgokban... /kimegy az előszobába/ Kárász

: Erigy előre, Nina, én még szippantok egyet-kettőt./Nina bemegy a betegszobába,/ No látod, ugye, hogy milyen rendes gyerekeim vannak? Vládó már kész doktor, s ha rám hallgatnak, ma már az is volna... De hát tudod, hogy van ez, Vilma gépészmérnököt akart faragni belőle, persze ez nem volt a fiu Ínyére. - Később