Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 11 - t holmi személyes ambícióimról - épp erre áldoznám az éjszakáimat! de itt van a nagy nyilvánosság is, te persze ezt nem értedj mert nem élsz ezekben a körökben - igen, a kultura nyilvánossága várja tó'lem ezt a müvet! Még pedig esztendők óta várja! Kérem, itt van: Iván Kárász: Gigászok c. hetvenkát fejezetes nagy regénye! Talán több is! Most tartok, tudod a iííSS^harmadiknál• Tulajdonképpen még a cim sem végleges, mindenesetre azonban megmaradok a szimbolikus jelentőségnél. fcz újévi lapokba^)^vá"shattad, már bejelentettem a regényemet... Az első kiadás tiszteletdijából feltétlenül Írógépet vásárolok. - Akkor aztán te, Nina, legépelheted a többi kéziratot. Igen, barátom, a fiókjaim tele vannak mindenféle meglepetéssel. Van egy drámám - igaz ugyan, hogy csak vázlatban, de a motívuma, a motivuma isteni... Bérlcs

: /érdektelenül/ És... izé... mióta irod... azt a... Kárász

: Micsodát? Bérics

: Hát azt a... regényedet... Kárász

: Már évek óta, kedvesem, már évek óta. De hát mit gondolsz, egy regényt ugy ir meg az ember, mint valami verset? Korunk egy ilyen szintétikus regényét?! - Hát tudod te, milyen sokáig irta regényeit Goncsarov vagy Flaubert?! Végre is én nem vagyok már kezdő s nem hiába hallgattam a nyilvánosság előtt harminc esztendeig! - Az "Őszi lombok" cimü verseskönyvem megjelenése óta. Azt hiszem, annak idején neked is adtam egy ajánlással ellátott példányt! - Tudod-e, hogy ennek a kötetnek egyik költeményét egy antológiába is felvették? Mi? Én tehát semmit sem kockáztathatok: vagy! vagy! Ide nézz, /kezét ökölbe szoritja/ ilyen szemeket meresztenek majd az emberek, ha a regenyem megjelenik, ilyen szemeket... Tudod, micsoda motívumokat irok meg? - Ha szakértő volnál,