Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 7 - t szépen odalépett hozzá: "Uram!" Annak meg a foga vacogott, ugy dadogta: "elvtárs, elvtárs!" s már a legmélyebb tömlöxz fenekén látta magát... Te pedig még édeskésebb hangon folytatod: "Uram, hát nem emlékszik rám a megszállás idejéből?... Nem?X Én pedig nagyon is jól emlékszem magára! Bocsásson meg, de most véletlenül igen kellemetlen anyagi helyzetben vagyok. - Maga persze nem emlékszik rám, én azonban nagyon is jól emlékszem magára, hiszen napról napra láttam." Az efféle pali aztán mindjárt az ember markába dugott egy bankót, még pedig jó súlyosat, hogy ne emlékezzél rá, mit is csinált a megszállás idején. - Ma pedig, ma, az ördögbe is, ugyan ki nyom bankót az ember markába? Ma? Alma az ilyen bolt, barátom, alma! Kárász

: Jó, jó, igyál inkább, mit rontod a gyermekem ilyen mesékkel. - No nézd csak, én a komoly munkáról beszélek neki, ő pedig... Tyűha! Ez aztán a jó erős, kétszer főtt pálinka! /Ninához/ Te csak folytasd szépen a munkádat, gondosan javitsad ezeket a feladatokat, szivből! - Ugyan ki tudja, nincs-e a tanitványaid között valami jövendőbeli költő?... Tulajdonképpen az elemi iskolában a tanítónőm volt az első, aki megjósolta, hogy az lesz belőlem, aki vagyok. Egy kis verset irtam a születésnapjára, ő pedig azonnal megmondta: hiszen ez a gyerek költő! No látod, te csak dolgozz szépen tovább... Bérics

: Hisz én nem akartam elrontani a lányodat, Iván! Egyébként ezek a mai hajadonok többet tudnak, mint mi valaha is tudtunk. Csak azt akartam neked mondani, hogy ez a - hasznos-haszontalan, komoly-komolytalan - nagyon relativ dolog. Lám, amig én valaha ezeknek a burzsujoknak és a megszállók kiszolgálóinak a pénzét ilyen módon zsebrevágtam, azt hittem, hogy - a te szavaiddal mondva - közhasznú, ha nem is túlságosan komoly munkát végzek. - Sajnos, mások megitélése szerint haszontalan és közártalmas dol-