Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 8 - t got végeztem - s ezt nagyon komolyan gondolták. Kárász

: De kárlek, ne beszélj igy a gyerek előtt. - Valóban semmit sem változtál. Te pedig, Antun bácsi, ne igyál tul sokat, mert a jejedbe száll. Antun

: Hát persze, a fejembe száll. Fé/^stampedlival se kortyintottam - de azért a fejembe száll. /Felháborodva visszamegy a helyére, a sarokba és zsémbelődik./ Már mint az én fejembe száll, már mint hogy az én fejembe... Kárász

: Egyébként pedig mindazokat a vadászemlékeket, amikről az előbb meséltél, én itten /a papirossal roskadásig telt asztalra mutat/ - természetesen átvitt költői értelemben - igen, ezeken a lapokon - már megirtam. Ezeken a lapokon! Akár azt is megmutathatom, hogy melyik oldalon... Természetesen, ez még nem a végleges szöveg, mindazonáltal eléggé olvasmányos; a típusok nagy galériájában, melyeket itt leirok - ne, ne nyúlj a kézirathoz, összekevered a lapokat és széjjelhányod a feljegyzéseket... No itt van, aztán egy óra is beletelik, amig megint rendbe hozom... Bérics

: Csak nem ütött beléd az ördög, hogy engem is beleirtál? Tudod, nem igen szeretem, ha leföstenek... Kárász

: De hát mondom, ember, költői átvitt értelemben. S csak mint korunk egy töredékét... - Mert, tudod, ez a mü korunk nagy hőskölteménye lesz, annak kell lennie... Sajnos, ehhez te nem sokat konyitasz... Tulajdonképpen korszakunk átfogó nagy panorámája lesz... Olyasféle, mint a nagy orosz regények. - Csak,természetesen, modern értelemben. - Érted? Olyasféle, mint valami hatalmas, sokszólamú szimfónia, vagy freskó-kép. Érted? Bérics

: Nem, nem értem! No de hagyjuk! - Ide figyelj, az utóbbi időben Elfrida néni nem készitett valami végrendelet félét, "vrygy hasonlót?