Goertz, Heinrich: Maillard úr intézete; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 385

Sörensen: Halliard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Megint valami összetört bennem ... Ön túlsókat olvas, fiatalember, az élet pedig merőben más. Azt tanácsolnám, hogy alkossa meg saját véleményét. Ne higyjen semmit abból, amit olvas és csak a felét annak, amit lát. Különben pedig hagyjon mindent a maga módján folyni. Hiszen úgysem lehet rajta változtatni. Élvezze a fiatal életét. Akar egy pipa dohányt? Köszönöm. Nem dohányzom. A maga baja. Mondja, Maillard ur, milyen bánásmódot szeretne, ha elmebeteg lenne? A kérdés nem helyénvaló. Nem vagyok* elmebeteg. A viszontlátásra. Na látja, most magától is elmegy. Hiszen a kiméletes gyógymód nincs többé. Párisban nagyon csodálkoznak majd ezen, Maillard ur! Ügy? Gohdolja? Hallja! Holnap talán rémhistóriákat mesél majd Párisban? Hogy mi, emberkinzók, lenyúzzuk a gyámoltjaink bőrét? Azt nem. Hiszen nem is láttam seramit. Ki küldte önt ide? Ki küldött ide? .Hogy érti ezt? Hogy itt kémkedjen, mi? Kifelé a farbával! Ne legyen titok Maillard papa előtti Senkisem küldött, önként, jöttem. És most a viszontlátásra. Tényleg olyan ostoba, amilyennek látszik? Biztos lehet felőle. Maradjon legalább teára. Képzelheti, alaposan elment a kedvem attól, hogy itt maradjak a házban. Amit főzött, csak egye meg ... Tul sokat tud már. Magára vessen» Isten áldja, Maillard ur. Madeleine! 5. jelenet /Madeleine visszatér, abroncsos szoknya, magassarku cipő és brüsszeli csipkéből készült fejkötő van rajta. A ruha merész kivágású./ Maillard: Madeleine, a vendégünk már menni akar - vissza Párisba. Hivd meg te teára, Madeleine. Madeleine: Ahogy parancsolod, kedves bácsikám. - Máris újra el akar hagyni bennünket, Sörensen ur? Hiszen csak éppen most jött.