Goertz, Heinrich: Maillard úr intézete; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 385

- 7 Olyan ritkán van itt ilyen kedves látogatónk. Soha, senki. Mindig csak ezek az őrültek, ön nem kerül érintkezésbe a betegekkel, legyen nyugodt. Itt egészen magunk közt vagyunk. Mit gondol, ki kedvéért csinosítottam igy ki magam? Sörensen: Asszonyom! Ne vigyen kisértésbel Madeleine: Tudom, maguk északiak hidegek. Sörensen: Nem mindnyájan, asszonyom! • Madeleine: Ne mondja mindig: asszonyom. Még kisasszony vagyok. Majdnem lány. Ittmarad? Sörensen: Meggyőződésem ellenére maradok. Csak az ön kedvéért.- ha jelent valamit önnek a társaságom ... Madeleine: Ha tudná, máris mennyit jelent szánomra ... Sörensen: Madeleine a neve? Maillard: kiégi Ittmarad. /Madeleine az ablakhoz megy és kinéz./ Sörensen: De kint van a lovam, agy fához kötöttem. Maillard: Készségesen az istállóba visszük. - Pierre! - A csibész már megint nem hall, /megrázza a nagy asztali csengőt./ Pierre: /belép/ 6.jele

net Maillard: Csengess teához, Pierre. Es vezesd Sörensen ur lovát az istállóba. Az uraság egyelőre ittmarad. Pierre: Kezes állat, uram? Sörensen: Egészen szelid. És nagyon megfélemlítette az a zord táj odakint. Pierre: Azt elhiszem, /el. Rögtön utána a fedéltoronyból lélekharang-féle hallatszik./ Maillard: Ebben a házban hagyományos minden délután pontosan öt órakor a teázás. Maillard ur intézetének minden orvosa és ápolója összegyűlik ebben a szalonban. Lost alkalma lesz, Sörensen ur, ha az őrülteket nem is, de legalább az ápolóikat és ápolónőiket megismerni. Bemutathatom őket? /A kastély belsejéből Jules Salsafette jön. Furkósbotját a falhoz támasztja./ Maillard: Először is itt van egy bizonyos Jules Salsafette, idomár, és egyik legfőbb támaszom, félelmetesen kemény ember és lankadatlan figyelemmel veszi észre a legcsekélyebb hibát is. Ő felelős a belső biztonságért. - Ez Sörensen ur. A kiméletes gyógymód miatt jött. Salsafette: /nevet/ ! ' \ 7. jelenet /A kastély belsejéből Alphons Le Pique jön. Felemeli Maillaid koibá-