Goertz, Heinrich: Maillard úr intézete; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 385
- 5 Hard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Mai llard* Sörensen: Mai llard: Sörensen: Mai Hard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: ötkor teázunk, Sörensen ur. Ilyenkor szeretünk magunkra maradni! Ki volt ez a hölgy? Talán - ugy értem - egyike a könynyebb eseteinek? A hölgy az unokahugom, ha megengedi, és teljesen normális, igen müveit személy! Ezer bocsánat. De miután ön a gyógymódja alapján szabadon engedi járkálni a betegeit, azt hittem ... /meglátja a korbácsot és megrémül/ ön a betegeknél volt? Persze• A korbáccsal? /elhajítja messzire a korbácsot/ A kiméletes gyógymódnak már régen vége. Maillard ur! Néhány hét előtt kénytelenek voltunk ugy határozni, hogy végleg felhagyunk a kiméletes gyógymóddal. De hiszen ön tréfál! Tréfálok! A bőréből bujn* ki az ember uz ilyen zöldfülü népség miatt! Sürgősen szükségesnek mutatkozott, hogy visszatérjünk a régi szokásokhoz. Miféle szokásokhoz, az Istenért? Egyáltalán nem szeretem, ha tengerentúli idegenek a mi intim dolgainkba dugják az orrukat. A kiméletes gyógymód fegyelmezetlenségre, lezüllésre, lázadásra vezetett. A kiméletesen kezelt őrültek ápolóik jóságát gyengeséggel magyarázták és fellázadtak. Ördögi elvakultságukban végül is sajátmagukat kezdték orvosoknak és ápolóknak tartani, bennünket pedig, a tényleges orvosokat és ápolókat, őrülteknek. Egyszerűen megfordították a helyzetet. Végül is mi, orvosok és ápolók az igájukba kerültünk volna. Egyikük már főorvosnak mondta magát, holott a magánéletben egyszerű szakács volt. Egy darabig csak hallgattuk - de aztán betelt a mérték! Sürgősen vegetvetettünk a kiméletes gyógymódnak: sorra elpáholtuk az őrülteket és bezártuk őket. Egy kivételével. Az megszökött. Még máig sem találtuk meg. f. int egy kisértet, ugy bolyong ebben az óriási kastélyban. Ember, mit gondol, mi lett volna a sorsunk a beszámithatatlanok karmai közt, akik nem ismernek törvényt és akik előtt semmi sem szent. Ennek a lefestésére a legocsmányabb fantázia is kevés. Most újból visszatért hozzánk a rend és biztonság. És most csalódott, ugye?