Goertz, Heinrich: Maillard úr intézete; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 385

- 34 > ^ » 36. jelenet Pierre: Elveszett ember. Pedig minden reményem benne volt. De valaminek történnie kell. /A kintmaradtak nyöszörögnek./ Pierre: Mi lenne, ha beengedném ezeket? Biztosan nem Maillard-t, hanem tíörensent ölnék meg. Hitt öljék meg! Vagy jobbat érdemel? Es legalább valami történik! /el kifelé/ 37. jelenet /A kizártak egymás után bejönnek, lámpák nélkül./ Le Pique: /fejszével a kezében/ Vagy ő vagy én. iki az én nászágyamba fekszik, halál fia. Salsafette: /belép/ Feltöröm az ajtót. Le Pique: Vissza! Az én Madeleine-emnél alszik. Ez az ember az enyém Hercegnő: /belép/ uhajt zongorakiséretet? Le Pique: í ollban, kérem. /A hercegnő játszani kezd./ Salsafette: Jó. Magáé az ember. De kérem, engedje meg, hogy legalább az ajtót betörhessem. Le Pique: Kedves balsafette, eszembe sincs elveszteni az önuralmamat » Kopogtatok, ahogy az egy nagyvilági emberhez illik. /Kopog a budoár ajtaján/ Megkérhetem Sörensen ur, hogy egy pillanatra fáradjon ki? /De Kock belép és kukorékol/ Bernardine: /belép/ Ugy kukorékol, mint egy kakas - de nem ér többet e szúnyognál. Le Pique: Nyugalom. /Újból kopog/ Bernardine: Gyere az ágyikóba, De Kock! De Kock: ahogy ez fut utanam, az már ... balsafette: Nemcsak ön után, iynheer. Ha éjjel nem zárom be az ajtómat ... Bernardine:, És miért nem zárod be éjjel az ajtódat? Mimi és Laplace kisasszony: Diszkréció, Bernardine! Bernardine: Hogy ez a két jómadár besurranhasson hozzád - egyszerre mind a kettő! Stein: /belép/ Hat ez hallatlan! /Táncol De a-ock-kal/ Salsafette: ó maga - maga disznó - maga meg a De Kock-ja! Bernardine: Un-do-ri-toI Le Pique: Nyugalom! /Újból kopogtat./ Sörensen hangja: Ki kopog már megint? Le Pique: A maga Le Pique barátja. Sörensen: A legédesebb karok ölelnek, Le Pique. Le Pique: Gratulálni akarunk önnek, uram.