Goertz, Heinrich: Maillard úr intézete; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 385

Betegek: ^ /tompán és egyhangúan énekelnek, a herc.egnő kiséri őket/ Te Deum első versszaka /hirtelen elnémulnak. A hercegnő továbbjátssza a kiséretet./ Egy hang /a betegek csoportjából/: Éhéé vagyok! Második hang: h pincében emelkedik a viz! Harmadik hang: Meghalunk! Maillard: Tuss, hercegnő! /A hercegnő basszusban kalapál, Le Pique és üalsafette pedig intőén dobbant a lábával./ Hang /a Pierre körüli csoportból/: Mi is! Több ennivalót! Második hang: És kevesebb robotot! Maillard: De gyerekecskéim! Hiszen ugyanazt kapjátok enni, a&it mi, a levesen, húson, főzeléken és puddingon kivül és nyolc órát alhattok, kivéve munkanapokon. »Mit akartok még? - Tus! /A Pierre körüli csoportból felhangzó felháborodott kiáltások érthetetlenek, mert a Hercegnő ugyanakkor veri a tust és Maillard munkatár sai dühösen tombolnak./ Maillard: Hiszen tudtam, hogy nem hagyjátok cserben Maillard papát nehéz munkájáb<in, forrón köszönöm nektek. Egy hang /a betegek csoportjából/: ^aillard, óva intelek! Ne tagadd meg a te jó öreg Mercier professzorodat! Maillard: ördögfajzat! Vissza az egész banda! /a Pierre körüli csoporthoz/ Kotródjatok a munkátokhoz! - Zenét! /A Hercegnő újból a stereotip keringőkiséretet játssza. Táncolnak. A Pierre körüli csoport visszavonul a kastély belsejébe. Pierre marad. Le Pique és Ua

Isafette lekergetik a betegeket a pincébe./ Egy hang ./a bolthajtás alatt elhalóan/: En vagyok Eercier professzor! Maillard, óva intelek! En vagyok a foorvos! 27. jelenet la illand: Kérem, Sörensen ur, raosb itt a bizonyiték. Ezek az alsóbbrendű emberek aicarnak a mi orvosaink lenni. A legnagyobb gondatlanság lenne, ha ezeket a kíméletes * gyógymóddal kezelnénk! Itt szigorúság kell - és Istenbe vetett hit: hogy visszaadja nekik az egészséges