Goertz, Heinrich: Maillard úr intézete; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 385

- 17 Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: 4 Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: képzel, ez a bestia magasra vágyik, Parisban akar koloraturát énekelni és aztán hatoafogattal száguldani a bulváron. Erről nekem egy szót sem szólt. Hiszen ha ón nem lennék! Előszeretettel jár magas sarkakon. De ha nagyon pipiskedik, akkor letöröm a szarvát: elmosogattatok vele és kivitetem vele az éjjeli edényeket. Ettől rendszerint meggyógyul. De hiszen ez undoritó! Tudna-e ön ilyen parancsokat adni? Hála Istennek, nem! Na ugye. AKkor hát Madeleine-nek egyenesen gyűlölnie kell önt. Ellenkezőleg, istenit engem. Erzi, hogy én tartom felszínen. ün azonban, uram, engedne a hisztérikus kitöréseinek ós nyomorúságosan tönkremenne tőlük. Csak én ismerem az egyetlen módszert, amellyel ezt a bestiát meg lehet fékezni. Madeleine nem bestia. Ó! Ez nem akart sértés lenni. Szeretem a bestiákat. Csak megfelelően kell vélük bánni. Nos, igyunk egyet! Ha valami segithet még Madeleine-en, akkor az C3ak a gyengédség, a szeretet és a szabadság. Jaillard ur, az elhatározásom változatlan ... 22. jelenet Csendesen. ...eg kell hát mondanom az igazat, öljön le. Madeleine beteg, a páciensünk, igenis. Ma délután kissé becsaptam, Sörensen ur, ezt ne vegye most tőlem rossz néven. Sejthettem-e azt, hogy fülig beleszeret ebbe a szemétbe? Madeleine beteg, igen, és a közbiztonság érdekében nem engodhetem ki az intézetből. Sajnos. Hint unokahugom, persze, kedvezményekben részesül. Mi a baja? Plömplöm. Többet nem mondhatok, int orvost, titoktartás kötelez. Feltételezem, hogy nen akar egy súlyos beteggel utazgatni. De éppen hogy igen! Madeleine-nek vidám és egészséges emberek" közé kell kerülnie. Mar maga az az érzés, hogy itt be van zárva, beteggé teszi. Itt még én is idővel buskonorrá válnék. Nagyon egyedül van - azt mondja. 23. jelenet