Nép és színház; Q 375

-44zicióját megvizsgáljuk, vagy minden esetre megjelöljük e válfaj elképzelhető esztétikájának körvonalait. Tul bonyolult lenne például a színházi elidegenités elméletét valamilyen esztétikán kivül előadni. Hiszen ma már az exakt tudományok esztétikáját is meg lehetne Írni. Már Galilei beszél bizonyos képletek eleganciájáról s a kísérletek szellemességéről, Einstein a szépérzéknek felfedező funkciót tulajdonit, 3 R. Oppenheimer atomfizikus azt a tudományos magatartást dicséri, "melynek megvan a maga szépsége, s amely rendkívüli módon megfelel az emberek földi helyzetének." Vonjuk hát vissza, nyilván általános sajnálkozásra, abbeli szándékunkat, hogy ki akarunk vonulni a tetszetősség birodalmából»nyilvánítsuk ki, ®ég általánosabb sajnálkozásunkra, azt a szándékunkat,hogy ebben a birodalomban letelepszünk. Kezeljük a színházat szórakoztatásra rendelt intézményként, ahogy ez egy esztétikában illik, és vizsgáljuk meg, a szórakoztatásnak milyen módját tartjuk mi megfelelőnek. 1. A "szinház" lényege az, hogy emberek között játszódó, hagyományos vagy kigondolt történések élő utánzatait állítják elő, mégpedig szórakoztatás céljából. Mi minden esetre ezt fogjuk érteni szinház alatt, - legyen az régi, vagy uj, - ha a következőkben beszélünk róla. 2. Hogy a fogalmat jobban kiszélesítsük, hozzávehetnék az emberek és istenek között lejátszódó történéseket is, de mivel csak a minimum meghatározásával foglalkozunk, az effélét elhagyhatjuk. De még ha esetleg véghez is vinnők ezt a bővítést, a "szinház" nevü intézmény legáltalánosabb funkciójának, a szórakoztatásnak meghatározása ugyanaz maradna. Ez a legnemesebb funkció, melyet a "szinház" számára találtunk. 3. A szinháznak, mint minden más művészetnek, kezdettől fogva az a dolga, hogy az embereket szórakoztassa. Ez a hivatás kölcsönzi neki mindig különös méltóságát; nem szorul más igazolásra, mint a tréfára, erre persze feltétlenül. Semmiképpen nem lehetne magasabb rangra emelni akkor, ha például erkölcspiaccá tennék; akkor inkább arra kellene ügyelnie, hogy le ne alacsonyodjék, ami azonnal bekövetkezne, ha nem tenné az erkölcsöt szórakoztatóvá, mégpedig az érzékek számára szórakoztatóvá, - amin az erkölcsös minden esetre csak nyerhet. Még azt sem szabadna megkívánni tőle, hogy tanítson, legalábbis hogy hasznosabbat tanítson, mint azt: hogyan mozogjon az ember - testi vagy szellemi tekintetben - élvezetesen. A szinháznak ugyanis teljességgel valami felesleges dolognak kell maradnia, ami ez esetben persze azt jelenti,hogy az ember a "feleslegesért él. A szórakozásoknak bármi másnál kevésbbé