Nép és színház; Q 375

-43BERTOLT BRECHT: KIS ORGANON A SZÍNHÁZ SZÁMÁRA Előszó A következőkben az lesz a vizsgálat tárgya, hogy milyen lenne annak a meghatározott színjátszás! módnak az esztétikája, mely néhány évtized óta a gyakorlatban bontakozik ki. A szerző darabjaihoz megjegyzések formájában publikált alkalmi elméleti jellegű kijelentések, kitérések, technikai utasítások az esztétikai részt csak mellékesen és viszonylag csekély érdeklődéssel érintették. A színháznak egy meghatározott válfaja tágította és korlátozta itt a maga társadalmi funkcióját, tökéletesítette vagy rostálta meg művészi eszközeit, vagy, ha sor került rá, megállapította a maga helyét az esztétikában, amenynyiben megvetését fejezte ki az uralkodó erkölcsi vagy Ízlésbeli előírások iránt, vagy magához alkalmazta azokat, aszerint, ahogy a mindenkori harci helyzet megkívánta. Esetleg megvédelmezte vonzódását a társadalmi tendenciákhoz ugy, hogy társadalmi tendenciákat mutatott ki általánosan elismert műalkotásokban, melyek csak azért nem tűntek fel, mert épp ezek voltak az elismert tendenciák. A kortársi irodalom tartózkodását mindentől, amit tudni érdemes, bomlási tünetnek nevezte:azzal vádolta ezeket az esti szórakozást árusító intézményeket, hogy a burzsoá kábitószerkereskedelem egyik ágává süllyedtek. A társadalmi életnek hamis szinpadi ábrázolásai, - beleértve az úgynevezett naturalizmus ábrázolásait, - arra késztették, hogy tudományosan pontos ábrázolásokat követeljen; az Ízetlen kulinarizmus pedig, amely csak a szem vagy a lélek legeltetésére szolgált, arra, hogy az egyszeregy szép logikáját követelje. Megvetően lökte félre a szépség kultuszát, melyet a tanulás elutasításával s a hasznosság megvetésével űztek, különösen mert már semmi szépet nem hoztak létre. A tudományos korszak színházára törekedtek, és ha megtervezőinek már nem volt elég kölcsönözni- vagy lopnivalója az esztétikai fogalmak tárából, hogy ezzel távoltartsák testüktől a sajtó esztétáit, akkor egyszerűen azzal a szándéklikkal fenyegetőztek, hogy "az élvezeti cikkből kibontják a tananyagot, és bizonyos intézményeket szórakoztatási intézményekből publikációs szervekké építenek át" /Megjegyzések az operához/, azaz kivonulnak a tetszetősség birodalmából. Az esztétika, egy lezüllött és élősdivé vált osztály öröksége, olyan siralmas állapotban volt, hogy az a "Theater", amelyik magát inkább "Thaeter"-nek nevezte /szójáték: Theater - szinház; Thaeter, latinul a.m. rut, - ford./, szükségszerűen rögtön mind tekintélyre, mind mozgási szabadságra tett szert. Ennek ellenére az,a~ mit a tudományos korszak szinházának neveztek, a gyakorlatban nem tudomány volt, hanem színház; s a seregnyi ujitás most, mikor a náci éra s a háború miatt a gyakorlati demonstrációs lehetőségek elesnek,kínálkozó anyag a kísérletre, hogy a színház eme válfajának esztétikai po-