Nép és színház; Q 375

-33De a nép mulatozása ebben a történelmi pillanatban valószínűtlen. A balett cselekménye a Százéves Háború tetőfokán kezdődik,Rouen eleste és az egész Franciaországot megrázó szégyenletes Troyes-i békeegyezmény után. Ebben az időben az angolokkal szövetséges burgundi csapatok felgyújtották és kifosztották a városokat, falvakat a víaas folyó mentén véges-végig, és Lomrényt is feldúlták. Éppen ez késztette Johannát arra, hogy a Dauphinhez forduljon. Meg kell hajolni Bovt rendkívüli tehetsége, gazdag skálájú művészete előtt, amely nemcsak a nehéz lélektani pillanatokban mutatkozott meg, de a duettben is, Lyonellel, vagy amikor Johanna egymaga harcol az angolokkal, és az utána következő jelenetben, amikor az ellenséges katonák erőszakoskodnak, gyalázzák a fiatal francia patriótát. Jelentkezik ez a szerep egy-egy finoman kidolgozott részletében is,amikor a Dauphin trónjánál esküt tesz, vagy amikor lerántja az ellenség zászlaját a rexmsi székesegyházban. Johanna és Lyonéi duettjei drámaiak, magávalragadóak,szerkezetileg bonyolultak, érzelmi és patetikus elemekből tevődnek össze. Véleményünk szerint ezek a duettek a szovjet koreográfia legértékesebb eredményei közé tartoznak. És ezekben /bár kevésbbé, mint Bovt

/Kujzmin, Lyonéi alakitója is megvalósítja a balettmester elképzeléseit» Kujzmin a kor levegőjét hiven visszaadó, igen szines alakítást nyújtott a nemes lovag szerepében, érzelemmel teliek a kitörései, de ugyanakkor páncélkemények, mint korabeli rendi előitéletei. Nagyszerű beállítású a nagy jelenet az Ardennes-i erdőben. Johanna és hü követőjének jelenetei után a színpad három oldalán megjelennek a páncélba öltözött brit rendek. Sürü sorokban állnak hatalmas, embernagyságu pajzsaik mögött. Nincs ezeknek az acélból gyúrt automatáknak egyetlen emberi vonásuk sem. Megtámadják a gyengén felszerelt, kislétszámu pásztorokat, akik Johanna körül csoportosulnak, és kétségbeesett bátorsággal rontanak.ezekre a "középkori tankoM"-ra, de kegyetlenül és könnyen szétverik őket. Johanna egyedülmarad-e szörnyszülöttek között. És itt kitűnő rendezői ötlet született. Bemutatni a Johanna alakját övező legenda hatalmát, a középkori emberek tudatában uralkodó mitikus hiedelmek erejét. Ea a törékeny leányalak, könnyű tunikában, egy szál karddal a kezében, egyedül maradva az ellenség gyűrűjében, misztikus félelmet kelt bennük. A sürü rendek felbomlanak, külön-külön valamennyi kész visszavonulni az emberfeletti hősiesség láttán. Ez a jelenet szervesen egybefonódik egy másik virtuóz variációval, Johanna elkeseredett vivó-duettjével, amikor az angol csapatok vezérével Alej

" alakítja/ harcol. De hiteles a brit lovagok ábrázolása, rendezői beállitása is. Ebben a jelenetben még árnyéka sincs a naturalizmusnak. Pejk

ó zenéje olyan jelentős, hogy önálló elemzést követel. Mindenekelőtt színpadi és koreográfikus a muzsikája. Ott, ahol tartalmilag drámai szituációt kell teremtenie, a zeneszerző igen magas érté-