Nép és színház; Q 375
-32JIANNB D'ARC A hazaszeretet és az erkölcsi győzelem témájának koreográfiai feldolgozása a színpadon Jeanne A*Arc története, de ez a kísérlet,hogy népi drámaként dolgozzák fel, elképzelhetetlen lett volna az ezt megelőző Párizs lángja i, a Laurenci a, a Rómeó éa Juli a és sok más szovjet balettelőadás tapasztalatai nélkül. Ez a tapasztalat kétségtelenül észrevehető a moszkvai Zenés Színhá z legutóbbi Burmejszter- produkcióján, Pejkót Jeanne d'Ar c cimű balettjének előadásán. Az előadásból hősi páthosz árad. Hiven tükrözi a francia középkor légkörét, az egymással ellenségeskedő feudális urak véres erőszakosságát, az inkvizíciók vallási fanatizmusát és a jogaiért küzdő nép kétségbeesett harcát. Burmejszte r feldolgozásában a nép és Johanna figurája bontakozik ki legélesebben. Johanna ábrázolásában újszerű feladat rejlik, - a női katonahős megjelenítése, amely egyformán nehéz problémát adott mind a balettmester, mind pedig a táncosnő számára. Johannát Bov t táncolta. Jeanne d'Arc beállitása ebben a balettben egészen újszerű.Az első jelenetek Domrényben, Johanna falujában mutatják be a hősnőt, aki a néppel együtt vigad és táncol egy falusi ünnepen, mig megjelennek az első sebesültek és menekültek, akiket az angolok kergetnek. Johanna ekkor döbben rá, hogy mi folyik az országban, és ekkor tudatosodik benne, hogy neki a nép élére kell állnia. A drámai konfliktus pedig akkor következik be, amikor Johanna egyedül viv meg az angol csapatok fővezérével, - és elszakad a néptől. A vezér felajánlja neki kezét, ha átáll az ellenséghez, és Johanna ekkor határozza el véglegesen, hogy inkább meghal. így Johanna történetéből csaknem teljesen hiányzanak a misztikus és vallási elemek,noha legfőbb ellenfele itt is egy "Fekete Barát H-nak nevezett csuhás alak, de inkább szimbolikus, mint élő figura. - Csodálatosan szép a Johanna-balett szinpada: csupán lebegő, lángoló zászló veszi körül, amelyek a tánc mozgását remekül kiegészítik. A Szovjetszkaj a Muzika kritikájában azonban kifogásol egye3 részleteket: "A balett első felvonásában a nép táncol, vigad, egészen addig, amig a színpadon megjelennek a menekültek az elesett Orleansból. Johanna a néppel együtt vigad, aztán imádkozva térdreborul az Istenanya szobra előtt.
