Nép és színház; Q 375
-26csucsára ért el a drámatechnikának, amelynél az előadás összes tényezői /világitás, diszletezés éppúgy mint a szinészi játék/ olyan harmonikus egész irányában dolgoznak össze, amelyet, ha valaki egyszer látott, valóban elérhetetlennek véli Ha még figyelembevesszük, hogy ugyanakkor két teljes társulat maradt Moszkvában, akkor érezhetjük osak az egész vállalkozás nagyságát» nem annyira Színház ez, mint Mozgaloml" A lap az "Uj bemutatók" c. rovatában elemzi a Cseresznyéskert és a Három nővér előadását: Cseresznyéskert , Már emiitettük azt az egyedülálló eseményt, hogy London színházlátogató közönsége részesült elsőnek abban a megtiszteltetésben, hogy megnézhesse a Moszkvai Művész Szinház társulatát. Szerencsés választás volt a vendégjáték első előadásaként Csehov: Cseresznyéskert cimü müve, mivel mi kedveljük ezt a bájos és könnyen érthető darabot. De teljes alázattal el kell ismernünk, hogy minden eddigi angol produkció, amelyet láttunk, beleértve azokat is»a~ melyekben kimagasló sztárok játszottak, az összehasonlítás alkalmával ügyetlennek és ostobának bizonyult. Mire a függöny lement»teljesen megszűnt az az érzésünk, mintha színházban lennénk - élettapasztalat volt ez, és még hosszú ideig fogunk mindennek a természetességén lelkesedni; azon, ahogy ezek a művészek a szemünk láttára teremtették meg a azemélyeket és az atmoszférát, A gyors hangulatváltozások, amelyeknek sohasem láttuk a mechanikáját és a nyugodt tempó, amely jobban mint bármi más, hordozza a valódi életet, ugy látszik & művészek második természetévé vált» Még a ruhák is, amelyeket viseltek, kitűnően illettek mindegyik jellemhez és elhihetjük, hogy a számtalan próba és a több évi játék ellenére, amikor ugyanazt a szerepet játszották,jogosan állithatják, hogy egy azerep minden előadása egyúttal az első is a szinéaz számára! A drámához való ilyen viszonyulásban elkerülhetetlen bizonyos fokig a sztárok hiánya, és ez egyike a legmélyebb impresszióknak, amit" • Cser éskert előadásánál szereztünk, Ranyjevszkaja szerepében például annyira hozzá vagyunk szokva egy primadonnához, hogy Taraszova legnagyobb mértékben meglepett. Szerény beleolvadása az előadásba lehetővé* tette, hogy a többi szereplőt megfelelő arányokban, mint régi ismerősöket üdvözölhessük. Trofimov, az örök diák bizonyára férfiasabb volt, mint kívántuk és jó volna, és Lop&hin, a kert megvásárolója, fojtottabb. De Mihail Jansin Piszasikje kétszeresen élettől duzzadó volt, ugyanakkor ragyogó példája a már emiitett természetességnek. Ugyanilyen volt Alekszisz Griv Firce-je ~ a legöregebb "öreg ember", akit valaha szinpadon láttunk. Az előadás minden részletében tökéletes volt: a cseresznyefák, amelyek az első felvonásban virágba borultak, és szikárak és puszták voltak az utolsóban, éppenolyan élők voltak, mint minden egyéb eb-
