Nép és színház; Q 375

-25tük-e eddig Csehovot? - Majd igy folytatja? Az angol előadásban Ranyjevszkaja ajkáról a régi élet eltűnésének sajnálatát halljukjaz orosz előadásban Lopahin alakja az uj jövetele iránt érzett örömet fejezi ki. Angliában Csehovot elöregedéssel, reménytelenséggel, pusztulással azonosítják, Oroszországban pedig ifjúsággal^ optimizmussal.győzelemmel." Az angol Bajtó ugyancsak elismeréssel ir a Művész Szinház "

Három nővé

r" előadásáról: "Taléban tökéletesen befejezett művészet volt ez, - irja a Time

s - hamisíthatatlan csehovi szellemben." Amikor a szinház kollektívája Rahmanov "Viharos alkonya

t*cimü darabjával lépett a londoni közönség elé, az előadás végén a színészeket nyolcszor hivta függöny elé a közönség. Annak ellenére, hogy a darab nyilván nem az angol burzsoá sajtó szájaize szerint való, a kritikusok egyhangúan magasra értékelik az előadás és a szinészek művészetét. A legtöbb kritikus aláhúzza, hogy a Művész Szinház kollektívájának művészete nemcsak a klasszikus, de a modern darabok előadásában is rendkívüli magaslatokat ér el. Különösen Androvszkaj

a és Kolco

v alakításait emelik ki, az előadás egyes jelenetelt pedig "felejthetetleneknek" tartják. A Daily Telegrap

h a Bocsarov alakját megelevenítő Csernovról azt irja, hogy "a bátor és szeretetreméltó forradalmi vezető alakját" vitte színpadra. A Művész Szinház egyöntetű elismerést vivott ki Londonban. Nem kétséges, hogy angliai szereplésük hatalmas demonstrációja a szocializmus művészetének. Theatre lorlA, 1938.Junius. A lap a vezércikkben emlékezik meg a Moszkvai Művész Szinház londoni vendégszerepléséről

; a cikk teljes szövegei "Egyetlen színházlátogató számára sem rossz dolog, ha egy életen át vár a szuperlativuszokkal. Láttunk számos, sztárokkal tömött és ragyogó angol Csehov-produkciót is többek közt. Megtettük a magunkét és most láttuk, hogyan kellett volna tenni. Az első dolog, amely meglepett bennünket a Moszkvai Művész Szinház korszakalkotó vendégjátéka alkalmával, amikor a függöny a"Csereaznyéskert" megnyitó előadásán felment, hogy az orosz nyelv nem ismakete nem jelentett hátrányt, és tragédia lenne a színházlátogatókat ezen az alapon lebeszélni, hogy a Sadler'3 Wells Theatrebe ellátogassanak. Ennek a társulatnak a játéka annyira intuitiv, annyira természetes és egy bizonyos különös módon mégis reális, hogy a darab meséjének alapos előzetes ismeretében semmi sem vész el a néző számára: a szavak intonációjának és a gesztusoknak tökéletessége lehetővé tette a teljes megértést. A Moszkvai Művész Szinház hatvan éves fennállása alatt olyan