Nép és színház; Q 375
-22hatóerejét, az uj, el nem rontott, bizalommal telt, s nem blazirt nézőre. A szcenikai hatásnak ez az ereje különös plaszticitással mutatkozott meg egy emlékezetembe vésődött előadáson. Majdnem teljes biztonsággal állítanám, hogy az októberi forradalom előestéjén zajlott let ezen az estén csapatokat vontak össze a Kreml irányába, mindenütt titokzatos előkészületek voltak érezhetők, hallgatag tömegek áramlottak bizonyos irányokba. Ezzel ellentétben más negyedekben teljesen üresek voltak az utcák, a lámpákat eloltották, a rendőrőrszemeket bevonták. A Szoledovnyikov-Szinházban ugyanebben az időben ezerfőnyi tömeg gyűlt össze, hogy megnézzék a "Cseresznyéskert "-et, melyben épp azoknak az embereknek az élete tárul fel, akik ellen a felkelést előkészítették. A nézőteret ezúttal szinte kizárólag egyszerű közönség töltötte meg. A terem zsongott az izgalomtól. A hangulat a rivalda mindkét oldalán nagyon nyugtalan volt. Mi színészek a játék kezdetét várva, kimaszkirozva álltunk a függönynél és hallgattuk a tömeg zúgását. "Nem fogjuk tudni a darabot végigjátszani!" mondtuk. "Le fognak kergetni a színpadról." Mikor a függöny felment, szivünk a torkunkban vert az esetleg várható túlkapások miatt, de ... Bármily korszerűtlen is volt abban a pillanatban Csehov lirája, az orosz költészet szépsége a pusztuló orosz url kert ábrázolásában, ebben a környezetben is érvényesítették hatásukat. Ami a nézők figyelmét illeti, egyik legsikerültebb előadásunk volt. ügy tünt, mintha még egyszer fel akarnának lélekzeni a költészet atmoszférájában, s örökre elbúcsúznának a régi, engesztelő áldozatokat követelő élettől. Az előadás zajos tapssal ért véget; de a nézők némán hagyták el a színházat - talán olyanok is voltak köztük, akik készültek a harcra az uj életért. Nagyon hamar lövöldözés kezdődött, és éppenhogy, kitérve útjából, hazajutottunk. Kitört az októberi forradalom. A belépődijat eltörölték, jegyeket másfél éven át nem árul tunk, hanem a hatóságokhoz s a gyárakba küldtük, és a színházról szóló dekrétum kibocsátása után egészen uj nézőket kaptunk, akiknek zöme valószinüleg sem a mi színházunkban, sem bármilyen színházban nem volt még. Tegnap egy vegyes közönség töltötte meg a színházat, melynek sorában értelmiségiek is voltak; ma egy teljesen uj közönség volt előttünk, és nem tudtuk, hogy viselkedjünk vele szemben. De ők se tudták, hogy viselkedjenek velünk, és hogy barátkozzanak meg a színházzal. A rendszer és a szinház atmoszférája az első időszakban természetesen egy csapásra megváltozott. Egész élőiről kellett kezdenünk mindent; meg kellett tanitanunk a művészethez való viszonyában teljesen primitiv nézőt arra, hogy csendben üljön, meg kellett értetni vele, hogy ne beszélgessen, idejében foglalja el helyét, ne dohányozzon, ne ropogtasson diót, vegye le a kalapját, és ne a színházban csomagolja ki vajaskenyerét.
