Nép és színház; Q 375

-11tól a tömeget. És az illám, amelynek meg kellene értenie, hogy a «zinház eredendően demokratikus intézmény, mindent megtesz, hogy hozzáférhetetlenné tegye a nép számára a szinházi előadásokat. Olyan adókat ró ki az igazgatókra, hogy azok kénytelenek mértéktelenül felemelni a helyárakat. Ez valóságos szégyen Köztársaságunkra! Miután a drága helyárak folytán kevés a közönség, a nagy nézőterek összezsugorodtak. Megszülettek a bonbonniere-ek, az apró kamaraszínházak, amelyekben Párisban inkább szennyet, mint édességet szolgálnak fel a közönségnek.! kis nézőterek kis szerzőket szülnek kis müvekkel. Az újgazdagoknak pedig, akik meg tudják fizetni ezeket a helyárakat, ugyancsak borsos kosztot tálalnak fel, ugy hogy lassankint államunk lesz felelős a szinpadi pornográfiáért, amely most uralkodik. Még erényes szerzőink is csak három tucat snob vagy "gourmand" számára irnak, akik azt hiszik, hogy lealacsonyítaná őket,.ha a tömeggel megosztanák szórakozásaikat. Ma már ott tartunk, hogy tömegek és nagy színházak számára senkisem ir, ugy hogy a modern szinház és a modern társadalom célkitűzései között örvény tátong. Mig korunkban az egyének mindinkább igyekeznek résztvenni a társadalom életében és demokráciáink határai egyre inkább kitolódnak határaikon túlra, - addig a szinház, ahelyett, hogy Világszinházzá válnék, "félvilági" vagy "nagyvilági" kisszinházzá vált és akár a szamárbőr, lassan a megsemmisülésig összezsugorodik. Valószínű, hogy nemsokára egészen eltűnik, hogy helyet adjon az uj színháznak, amely összhangban lesz a holnap társadalmával. Színházaink antidemokratikus szelleme már a színházak építésében is megnyilvánul: építészeink azon fáradoznak, hogy a kiváltságosaknak páholyokat, apró lyukakat találjanak, ahol elhatárolhatják magukat a néptől; emeleteket, amelyeken vagyoni helyzetük szerint egymás fölébe helyezik a közönséget, nehogy elvegyülhessenek egymással a különböző társadalmi osztályok. Innék az eredménye azután épp az ellenkezője annak a lángoló közösségi szellemnek, amely a drámai művészet legfőbb forrása és támogatója. A mai szinház nyissa ki tágra kapuit! Az ill am szüntesse meg lehetetlen adóit! És ahelyett, hogy elnyomná művészetünket, adjon nem nyomorúságos, hanem komoly támogatást, amely megfelel a szinház komoly társadalmi feladatainak. Olyan alacsony helyárakon kell játszani, hogy mindenki színházba mehessen! Mindenféle elkülönülést meg kell szüntetni a színházon belül, ki kell végre szellőztetni a fülledt pornográfiának és sznobizmusnak kedvező szinházi levegőt! A színházba kell hivni a népet, mint-egykor Sophokles századában, a középkorban, vagy Shakespeare és Möllere idejében. Akkor a vérszegénnyé vált drámai művészet vissza fogja nyerni régi erejét. Rendkívül érdekes Gémier-nek ugyanebben a tanulmány-kötetében egy előadásról olvasni, araelynek kapcsán Gsell hosszú beszélgetést folytat Firmin Gémier-vel.