Nép és színház; Q 375
-10FIRMIK GfcíIER A SZÍNHÁZ TÁRSADAL;'! FÖLADATAIRÓL Firmin Gémier, francia rendező, szinész és szinházigazgató azok közül való, akik századunk első évtizedeiben elsőkként propagálták a nép szinházának eszméjét és elsőkként igyekeztek azt megvalósítani. Grémier 1911-ben Theatre National Ambulan t néven óriási mozgószinházat létesitett, amely bárhol felüthette sátrát és kitűnő társulattal jó darabokat mutatott be szerte Franciaországban. 1920-ban az első Theatre Rational Pooulaire-t /Népi Nemzeti Szinház/ Gémier alapitja meg Parisban a Trocadero helyiségében, ahol szintén olcsó helyárakkal nagy tömegeknek akar örök értékű szinmüveket bemutatni. Gémier ezenkivül nagy tömegünnepélyeket rendezett Svájcban és Párisban /igy pl. 1920-ban a francia köztársaság 50 éves fennállási ünnepén/ és egész életében,mint rendező és szinész egyaránt arra törekedett, hogy sok embernek adhasson kulturát, és közvetithesse a népek közötti nagyobb megértést,közeledést, szeretetet. A következőkben Paul Gsell vele folytatott beszélgetéseiből idézünk, az 1925-ben megjelent "Théatre"-kötétből, amely többek között Gémier elképzeléseit tartalmazza arról, hogy milyennek kell lennie a népi szinháznak: "A szinháznak ahhoz, hogy teljes erővel hasson és társadalmi feladatait jól ellássa, minden művészetet egyesitonie kell magában. Ez az egység, amelyet a görög szinház és a középkori szinpad oly remekül megtalált, még Moliere-nél megvolt, aki komédia-balettjeiben,Lully zenekiséretével találta meg ezeknek tökéletes szintézisét. Sajnos, mióta Moliere-t haldokolva kivitték a szinpadról a "Képzelt beteg" utolsó felvonásában, a zene, tánc ós költészet szövetsége felbomlott és a modern darabok ugyancsak ritkán kérnek segitséget a zenétől és még ritkábban a koreográfiától. Operáinkban a zene elnyomja a szöveget és a libretto irója, még ha irodalmi remekművökre támaszkodik is, azon van, hogy minél gyermekesebbé silányitsa őket, nehogy elvonja a néző figyelmét a komponista zenéjéről, aki azt egyedül óhajtja birni. - Ilyenformán a művészetek, ahelyett, hogy együtt húznák a Múzsa kordéját,szanaszét futottak, ami nagy kár. Az ember nem is érti, hogy a szinház miért fosztja meg magát ezektől a segédeszközöktől, amelyek csak használnának neki. De hogy a szinház ismét uralko dhass on a lel kiismerete n és hogy teljes hatását v iss zanyerhesse , az egész né phez kell szólnia . A nézőket közös megindultságban egyesi ti, tehát ez a legfőbb testvéri és szociális szellemet képviselő művészet! Ezzel szemben a modern drámai művészet egészen mást akar. Mintha csak el akarná távolitani a szinház-
