Kárpáti Kamil: Halhatatlan hadsereg; Q 370

- 12 De nein, ezt akartam mondani. Most se malac, se alma, de engen olyan csodálatos forróság fojtogatott, nem leket viszszaadnj-. A falu, tudjál; horpadás b.n van, körül gyümölcsös domppk. Lopva, rejtőzve néztem le a lombok közül a házunkra... Közel all a dombhoz, olyan közel, hogy.a góró

ban megolvashattam vo3na a tengőriszeneket. Aztán,,, /Feláll, legyint , járkálni kezd/ Hagyjak ezt, minek beszéljek? A falaiba ugy kellett visszaosonni, mintha rabló volnék! Rejtőzködni kellett az édesapám háza alatt! Hát a keserves uristenit neki, ha egy egész hadtest állomásozott volna benne, akkor sem történhetett volnp másképp! Ott, értik, ott győzni kellett!"/Fel-alá járkál. Csönd./ Hajós: -Mondom, a lányok segiteni fognak! Velünk éreznek!,.. /Meggyőződéssel./ I.Katona: /Mint aki gondolataiból eszmél föl./ Igen, segitsenpk. /Az igazgatónőhöz fordulva./ Nekünk.az intézet kell. Non a falak, a maga kenyere, az ágyak!.. A fiatal szivesk kellenek,.amelyek még félnek magától, mert nem ismerik az életet,-A fiatalok kellenek! A Tanácsköztársaság nem nond le az iskolákról!",Nagyon jól mondta az imént! Mi ide, őhozzájuk jöttünk,.Mi értük harcolunk, a szivük mindig is velünk érzett. Szét fogjuk szaggatni előttük a magul; penészes hazugságait, sárbatapossuk az ócska babonákat , érti, yóglyára hányjuk az elnyomás ilyen uri j avasas sz onyaitl. /Előtérben fenyegető mozdulatlanságban az első katona és az igazgatónő. Azonban a törzsőrmester utolsó mondatai -latt a háttér hullánzyni, mozogni.kezd. Mindenki felszabadultan beszél, csillogó szemmel, lelkesültön, a kopasz ur köré kis csoport gyül, ő 'utasításokat osztogat, bár hangja plvész az általános hangzav~rboh. 'ozog tc.kaő és a c s ~1é dléhy' iA,"'

:Gye-rüiilí! Fo • junk hozzé! .jd én! Iiosora ráér! . Gyertek ti isi Ka;;; is segítsen!K. fzok az érthetőbb felkiáltások. A függöny összemegy az első katona utolsó szavai után,/