Baranga, Aurel: A boldogság titka; Fordította: Temesvári Andor – Buteanu Aurel; Q 366

I I — ..i

ARIN

: Emilia semmit sem gyanított? DAN: Semmit, Es mégis - tudom, nevetséges, amit mondok - állandófwi feszültségben éltem... és ez felőrölte az idegeimet. Egy adott pillanatban nem lehetett mát f

olytatnij-e-z-t. 6 ne a kivánta tőlem, de valahogyan szggerálta. Szakitanom kellett a feleségemmel. MARIN: Elvéitatok ? DAN: Igen. MARIN: Mikor ? DAS: Mielőtt a tengerre utaztam. Nem találtad furcsának, hogy egyedül voltam ? MARIN: Valóoan. Erre nem gondoltam. Nem haragszol, ha kezdek Öl tözködni ? Nyitva hagyom az ajtót és hallgatlak.(Á

tmegy a máslk

f SKQ^b

ábadd) DAN: Csúnyán viselkedtem Emiliával. Szörnyé csúnyán. Nem gondol tam rá, mi lesz vele. Soha nem fogom elfelejteni, hogyan ment el. Összecsomagolta a kofferét, azt a tizenhárom évei 1-A

jj

l

ir

it'

HU

V.wkoffert, - belerakta néhány holmiját, a háztar tásból semmit se vittjmagával, és elment... MARIN

L visszajön, nadrágot és iiyget váltott. Idegenül, felszln

e_sen. érdektelen

ül, miközben nyakken

dőiét köti

): És mi lett vele ? DAN: Hónapokig nem is hallottam felőle. Most, utólag értesültem, hogy gondozónő egy gyermekotthonban.•• De hiszen én fel tartlak.•. MARIE ( félreéjrthete.tlenü\ konve^olonálisan

j: Most már úgyis el • késtem... wt DAN: Elhatároztuk, hogy összeházasodunk. Legalábbfebben állapod tunk meg, mielőtt szabadságra mentem. Hazaérkezésem után azonban más ember volt: pgy elkedvetlenedett, szórakozott nő, aki egyre halogatja a megoldärff^ÄS azon tűnődtem, "123Ö "A történnecETTT Pag. tip : se bat 31 rinduri X 65 semne