Tarn, Adam: Elrontott élet; Fordította: D. Szabó Ilona; Q 364

- 5o /Stefan/ - bajom lebst - aztán rádöbbenteni Janina hiányzik, őt szeretném sétálni hivni a Themze ps rtra, Fs attól kezdve - koraolypn mondom - olyan honvágyat éreztem.,,, Micha* - Hogy meghosszabbi to ttpd a kinttartózkodásod egy egész hónappal, Stefan - Számit egy hónap, amikor végre be tudtam fejezni a munkámat? Micha* - Hát ebb

ri a szemszögből nézve, nem sokat..... Stefan - Milyen szemszögből lehetne még nézni? Mich«* • Hát, például a feleséged szemszögéből... Stefan - Ha te is olyan jól ismernéd Jankát, mint én! Micha* - Hát, olyan jól nem ismerem, igazad van, /Szünet, Stefa» a feljegyzéseit nézegeti/ Nos hit, velünk jössz? Stefan - Hová? Oh, estére.•• Sajnálom, menjetek csak kettesben. » Jankára ráfér egy kis kikapcsolódás. Mindent túlzottan a szivére veszj / Micha* - Hem mondanál egy-két példát, hogy mit vesz túlzottan » szivére? Stefan - Oh, olyan kicsiségek, hogy nem is tudom számon tartani őket. /Szünet/ Nézdd, neked megmondhatom - nincs jobb * házasság a földön, mint a mienk. Mindent neki köszönhetek! Ha Janka nem lett volna, elherdáltam volna az anyai örökségem - soha nem születtek* volna meg a müveim, hiszen ha nem tudok kijutni Londonba - a mi BZakm'nkban... De egy idő óta megfigyeltem - hogyis mondjam csak - hogy Janka elvesztette a lelki egyensúlyát, valami visszafojtott idegesség érződik minden szavában, valami felesleges zárkózottság. Nem tudom, észrevetted-e már, hogy alig-alig mosolyog, pedig a »