Tarn, Adam: Elrontott élet; Fordította: D. Szabó Ilona; Q 364

- 61 - . /otefan/ - legtöbbet ért benne az örök mosolya« M 'II li Ml i t\mm I eaM^li

E» És most, ba társaságba megyünk, akkor a régi - éehát erre olyan ritkán van alkalma« Végre professzor lettem, legfőbb ideje az én koromban... Most kellene élveznünk a közős munka gyümölcseit, megelégedettnek, boldognak kellene lennie, s valami belső nyugtalanság* bántja, valami zavar van a szubjektiv érzelmi ék tében« És meg keli állapítanom, hogy ezt az érzelmi ingadozást - a társaságban való tulzptt vidámságot és utána a depressziós letöréseket - alkati okokban keresni, arai Odd ig sajnos csak lappangott, de most erősen kifejlődőt benne« Hiszen mi oka.lehetne erre a boldogtalanságra? Miért távolodik él egyre jobban a munkámtól, a terveimtől, nem tudja már megosztani a gondjaim, - hát lehet R . ... . erre más okot találni, mint Janka alapvető alkati hibáját? Itt volt a Przeuski ügy. Sgyik értekezésében meg sem említette e nevem, de merészkedett Stuartot idézni, akit csak az én könyvemből iemerhet. Érted az én könyvemből, hiszen ez a műveletlen fráter még angolul sem tud! Kiképzelheted, mennyire feldühödtem. Hazajön Janka, megmutatom neki ezt a részt, reszket a kezem az igazságos indulattól - ée mi történik? Mit gondolsz, mit mondott, hogy reagálta le? Találd ki. Tudod, milyen ember ez a Przeuski - felfujt hólyag, tudatlan, szemtelen ée tudod mit mondott erre az én feleségem? Azt mondta» "j'eked sem árt, ha gondolkozol néha egy kiesit". És utána elkezdett nekem kicsiségekről panaszkodni - hogy én nekem nincs időm vele szintózba, koncertekre,***** névnapokra járni. Névnapokra!