Tarn, Adam: Elrontott élet; Fordította: D. Szabó Ilona; Q 364

belőle, urai & szerz'nek saeg se« fordult a f*J«'ben, legújabban a szereplők is bel» akarnak beszélni» hogy »it tegyünk és cselekedeteikért r'.nk akarják h ritani & felelősséget, /íJlwionthoz/ Sie^aondt&is már, hogy neks» édes kevős közöm van ehhez m darabhoz» csak tervezte«» de ne» irtára, Wirmont ur pedig azt csinál benne» amit akar. /a néz'khöz/ Tehát térjünk vissza a kiinduló pontrai Hraont ur élete rossz vágónyra siklott» állitf'ia szerint «laden máskép történhetett volna» s ez adta neks» az ötletet» hogy a jó istennel Összegogva, /elvégre mindketten alkotók vagyunk!/ alkalmat adunk neki* hogy kezdje az egészet újból» javított kiadósban, így született meg a dar b eszméje» mert hiszen nem Wirácont ur az egyetlen, aki igy gondolkozik, gondol twe, hogy ez Önöket is érdekelni fogja, hogy alakulhatott volna az életem, ha... D» - és ezt teljes alázattal meg kell mondanom - még ez a szerény szándék is meghaladta az ©r5®#t, Sokat töprengtem én azon, hogy is lehetne színpadi formába ltöztetni ezt a két életsorsot, a valóban megtörténtet és azt, ami megtörténhetett volna, • amelynek ugyancsak a realitás határai közű tt kell mozognia, Ur,r maga a két életsors összekapcsolása is gondot okozott, de szerencsére, ebben nagy segítségemre volt wirmont ur egyik rossz tulajdonsága, KI kell ugyanis é rulnem önöknek, hogy Wirmont ur szereti az Italic« '»zeroti, ha bánat éri ós még jobban szereti, ha öröm éri, így teh't könnyű volt megtalálni az átmenetet, csak le kellett csalnom Wirmont urat egy kis hr'si veszekedés utón a koesoába, hogy ott kollég'ja kebelén kisírj» magót, s ellesni azt a pillanatot, amikor