Spaak, Claude: A fehér kenyér; Fordította: Hársing Lajos; Q 361

- 36 Demingue: Kom ugyanazokat az időket éljük. NM ama: Azt hiszed? A jó és; rossz sem változik. A gyáva mindig gyáva. /Szünet./ Képzeld el, hegy engedsz. Akkor válik minaem lehetetlenné . Én neghecsájtenék neked mindent, de iiyen lelkiie»eretfurdala sal nem lenne élet szamodra az élet. /Szünet./ Nem lenne ez még keservesebb a mamának? /Szünet./ Deaingue: Jó asszony va^y. 1'aaas Harmincöt év alatt ele et ulakitóttal. Desingue: Szeretném, ha Pilar rád hasonlítana. Mama: Megjön az is. Mindenki a maga módján fiatal. A megöregedésaek csak agy módja van: a férje mellett. /Szünet«/ Deainguei Sirs»? Mama: Dehogy. /Szünet./ Dominguo: /Felkel, bezárja az ablakiablakat, elolt egy vagy két lámpát, aztán visszatér Manahez./ Aniker valaki azt mondja: "szeretlek", valaait be akar nagamak bizonyítani, valami választ remél. Mi azt mar ismerjük régen. Nem mintha elkoptak volna a szavak: egyszerűen feleslegesek. He kimondanánk, olyan szinten tűnnénk, mintha kételkednénk egysasban. - ó, tudom én, hogy gyakran vagyok aegerva vagy szórakozott. Gorombán beszélek veled. Apró szem-rs.&okért megsértődöm. De nem mindig élek o holdbon, Lama. Látom piros arcodat, amikor a konyháról jössz, az öreg kalapjaidat; fugyelen a divatlapokat, amelyeket Pilarra gondolva lapozgatsz. - És a fáradságodat is.... Nem olyannak mutatom magam, nint amilyen vagyok? Te elfogadsz igy. Értsd meg, hegy ragaszkodom hozzád egy egész sereg dolog miatt, aslk nea szomorúak, csak másoknál: ráncok őszülő haj. És nem vagy nevetséges, amikor elalszol a kötéseden. /Szünet./ 04 lyanker rágyújtok és ugy nézlek. Egy napi munka utám nem csendre van szükségem, Máza. Nekem a te csended kell. Magunkra gondolok, és a gyerekekre, azt mondom magamban, hegy a szerelemnek is megvannak az évszakai és....hamm? /Csend. Mama elaludt. Deaingue nézi, aztán megtömi a pipáját, a függöny legördül./ . Függöny.