Sebastian, Mihail: Vakációsdi; Fordította: Ádám Ottó; Q 360

- 37 C rtna: Stefan: Corina: Stefan: corina: Stefan: Corinaj Stefan: Corina: Itt viszont, itt cl agyok szánva a boldogságra. Minden áron. .ia kell erőszakkal, c salással, gorombáé t^ga^, de boldog leszek..Látja ezt a fekvőszéket? án olyan omber vag, ok, aki 11 hónapon keresztül átadom a helyem a vi lauiosban az asszonyoknak, /elszántan/ Nos hát ezt a széket, nem adom át. Hő s. Ne nevessen. Ez nagyon komol, dolog. Azt hiszi, hogy ßgy nyugágy az senmiség? Nagyon téved. Az első lépés a lustaság felé. Az első lépés a boldogság felé. /Vé'igsimogatja a nyugágyat/ Amikor nagyritkán hiányzik nekem a civilizáció, az már vivraány

% a lustas% txűütx. terén. Idehallgasson, volt egyszer egy költő... Maga is költő. \ Nem. Án olyan ferre-á-terre ember vagyok. Egyszerű, ^epos. zért nem tetszik nskera raaga se i. Tulsá osm osillogó, árnyéknélküli. Hagyjon. xnkább beszéljünk magról. Még nam mondta •x meg nekem, hogy koll játszani ezt h maga boldogságosdiját? Nem sok mondanivalóm van. Egy fekvőszék. Fehér nadrág. Egy ilyen ing, mint ez. Egy könyv, amit sose / i fejezünk be. Kínosénak e lékek. Sezrai nosztargia. Csak egy nagy-nagy közömbösség. Enivyi az egész. /Corina hosszan nézi, nagy szünet, majd elkezd nevetni/ Min nov~t? 3omni, osak eszembe jutott vala: i. K r, hogy ne mondja íeg. >n nem szoktam két szer kérdezni valamit. Azt jutott eszembe, amikor maga ma reggel megérkezett /