Sebastian, Mihail: Vakációsdi; Fordította: Ádám Ottó; Q 360

33 — «33 Jtof n: Corina: ^t© an: or

ina: it of an

: >oriri3j Stefan_ Corina: it© fan: Oorina

: 3tefan: corina: r itefan: Hem. * in somi Do nom t esz semmit. ügy tűnik, dntha egy bridge asztalnál ülnénk, ős véletlenül, anélkül, hogy a artam volrr belepillantottam volna r maga kártyáiba. Nyugtalan lennék, ha nem mondanám ost meg. Belenéztem a k rty'ibs éo ismere • őket, érti? Nem folytathatjuk a játékot. Kezdjük élőiről, kezdjünk uj játékot. Akar a? Nem akarom, /föláll s n ugágybil és néhány lépést sétál./ 3zcv >1 maga ezt hi zi, hogy én j tszom? Azért játszom, hogy ma-át becsapjam. Igen, azért hogy becsapjon. Magái, ezt a Bogoiu urat, igy hivj k, ugye? Az őrnagyot, ím. Vint illát, így hivják, igen. Ne legyen utálatos. Most rajtam e sor. Milönben 3eL

n utálatos. De miért gondolja, hogy az imponál, hogy maga ugy tesz, mintha nem tudná az ittlakók neveit? Miért akar szórakozoltnak tűnni? i Tudja mit kéne nekem most csinálni? Ha erős ember lennék... De nem az. Nem. -De ha az lennék...akkor most fölvonnám a könyvem, visszafeküdnék a nyugágyba és ©zt mondanám, jél ven kisasszony, maya rendkívül intelligens, mindent megértett, nagyra nőj jön, aztán meg fütyülnék magára. Mégse... Mégsem teszem ezt. Gyengeségből, * Meg aztán nehezemre is esik is elviselni, hogy maga