Sebastian, Mihail: Vakációsdi; Fordította: Ádám Ottó; Q 360

- 14 - ' ' A hőmérséklet.../eltörik a krétája és kedvetlenül abbahagyja, legyint/ Mondja meg nekem Corina kisasszony, mi baja neki énvelem? Hát bántottam én őt? Tettem neki valami rosszat? Miért nem hagy engem békében? kösAna* Nem tudom. Nem is ismerem. "z életben nem beszéltem vele. Be jiem is akarok, nem is érdekel. Magának van igaza, utálatos fráter. De azért... raondlja már meg nekem, miért irja fel a táblára, hogy hány éra» milyen a széljárás, mennit mutat a hőmérő, mire való ez? /Zavartan/ Hát, szórakozom. Ártok valakinek? Nem. Megszoktam. Tudja, Bukarestben a minisztériumba, mikor bejövök rggel az az első dolgom^ hogy fölirem, - teszem azt, október 2o-a vagy december 5.-e vagy március 7,-e. ^avazik, vagy * esik, vagy a nap süt - már attól függ, hogy van! Furosa szokás. Furcsa, kisasszony, de ártalmatlan. Tudja öten vagyunk az irodában, de ez nem zavarja egyiket sem. Békiben hagynak. Miért is ne hagynának, /rövid szünet után titakzatosan/ Megvallom magának őszintén, nem is szokás ez, hanem szenvedély. Szenvedély, kisasszony. /Ünnepélyesen/ Tudja hol vagyok én most? /értetlenül/ *zt hiszem a Weber paneléban, /megrázza a fejét, aztán titokzatosan körülnéz c hogy nem hallja-e valaki, közel megy Corinához, halkan és titokzatosan, mintha n$gy titkot közölne/ A Csendes-Óceánon vagyok.