Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-44és álmodozzunk...ott, ahol vagyunk!... ahelyett, hogy harcolnánk és védekeznénk. Védekeznénk, érted, mielőtt még késő!... És ha te ugy gondolod, hogy maradsz.. ..akkor én is maradok!... /A bambuszfüggöny kis bádogharangocskái megszólalnak, egy botütéstől. Y&mamoto fél kezében a botot tartja, másikábai a tolószéket hajtja. A két fiatal egymásra néz. Yamamoto közvetlen Yuki előtt, áll meg, botjával tapogatódzik, amig őt megérinti, aztán felemeli a botot, hogy megüsse a lányt... de James kiveszi kezéből a botot és mintha első haragjában visszájára f orditaná. ..de meggondolja. ...és ketté töri a botot és eltört darabjait a földre dobja. Némán, átöleli Yukit ...aki rögtön a szobájába siet...Csak miután luki szobájának a függönye visszahullott, megy James a szobájába. Yamamot o mozdulatlan..../ YAMAMOTO: Űsszefogtak...aiei ellenem!?...Nincs más választás... Az ellenségek összefogtak... / A szin elsötétül./ 'L kép

. ^ f Ugyanazon az éjszakán. Kennedy lassan lejön a lápcsőkön és lent megáll. Ugyanakkor Yamamoto kocsiját a lépcsőig tói ja..,./ KENNEDY: YAMAMOTO: KENNEDY: YAMAMOTO: KENNEDY: YAMAMOTO: KENNEDY: Már vártam önt...Vannak órák, amikor egy férfi is bizonytalanná válik...amikor a lelkivilága felborul... Szóval ön is tudja?!... Mindent tudok... * Azt hittem...hogy Yukit olyan biztosan tartom a kezemben, hogy bármikor végetteethetek ennek a játéknak. És én ezt már az elvső pillanatban meg akartam tenni... Én is ugy hittem, hogy fiamat kezemben tartom.../ észrevesz: hogy ezzel önkénytelen elárulta gyöngeségét- más hangon/: És most mit tesz ön!? az ön fia el kell hagyja Nagasaki!! Jamesnek itt fontos feladatai vannak még. Egy szerelmi kaland elől nem futhat meg innen!...