Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-27YAMAMOTO/ feleszmél, hogy túlságosan elragadtatta magát, enyhébben/: Szakits vele YUKI / nyugodtan/: Nem... YAMAMOTO / raagánkivül/: Nem!?...Először életemben hallom tőled azt a szót!...Jó, megértem, hogy izgatott vagy...megbocsát ok.. Ugy veszem, mintha nem mondtad volna. De megmutatom,hogy te engedelmeskedni fogsz nekem! Én neked mindig engedelmeskedtem...panasz és zokszó nélkül mellettied maÄadtam...és melletted maradok mindig! De...nem kényszeritsz arra, hogy Jamesre többet rá se nézzek és... Az apák kényszerítenek téged...az ősök!... Én egyedül is szembenézek az évezaredew bálványokkal. Én szabadnak érzem magam!... Jól tudod, hogy nem vagy szabad. Még a férjed megválasztásában sem. Életed nem a tiéd.Az a császáré. Valamennyien a császár gyermekei vagyunk....az örök nap szolgái. Életed a családodé, az őseidé, az enyém, Évezredek megszentelt kötékei alól akarod kivonni magadat — megvetettebb leszel, mint egy kéjnő. Hallgatsz!? Ttíbd jól, hogy kéjnők áruba bocsáthatják magukat, naponta,, óránkint, ha a szükség kényszeriti őket, de csak testüket adják el - az lemosódik róluk és maradnak, akik voltak; még a Nap leányának bordélyházában is. Te aazonban Te azonban teljesen odaadod magad neki, örökre^ a lelkedet is. A kéjnők negyedórái nálad egy egész életet jelenj teaiek! YUKI: YAMAMOTO: YUKI: YAMAMOTO: A