Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-28YUKl/ csöndesen/: Talán igazad van, ..egy egész életet... YAMAMOTO: YUKI: YAMAMOTO: YUKI: YAMAMOTO: YUKI: YAMAMOTO: YUKI: YAMAMOTO: Ábrándozás!...Gyermekek vagytok 1... Mi fiatalok vagyunk. Gyűlölj ük a ti háborútokat és rablóhadjárataitokat! A háború örök! Egyszer vége lesz...és mi fogjuk befejezni Tovább folyik,..nyiltan...titokban...nappal és éjjel... És ebben a házban is tovább folyik! Saját magatokat fogjátok megölni, hiszen már halott vaga apám.. Egy haldokló világban éltek. A háborúnak már vége lett, de ti ujbol kezdtétek...mindig ujabb okokat találtok rá, hogy tovább folytathassátok...a dzsungel tigriseinek és hiénáinak vad orditásával.. Minket akartok feláldozni, maxi ahogy saját magatokat pusztitjátok. Mi azonban ezt nem csináljuk igy tovább. Halljuk az orditásotokat a szélben...látjuk a kifoly° véreteket... elfordulunk tőle!...Ne számítsatok többé ránk, mi élni akarunk! El akartok fordulni!? Ti, álmodozók! Mi egyik csatából a másikba hurcolunk benneteket, még a föld alól is utánatok nyul a kezünk! Velünk együtt kell végigharcoljátok az ősi, örökös háborút! Szabadítsátok meg magatokat a háborúskodástól...vagy mi szabaditjuk meg magunkat tőletek! Fecsegés 1 Üres fenyegetődzés! A bomba erősebb, mint a ti szerelmes sóhajotok! Neked apád gyilkosát gyűlölni kellene 1...de te szereted!