Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-23YUKI: Egy Az ellenség házában... / A furulya-szó elhallgat./ JAMES: Ez...szinte halálos Ítéletként hangzik...És maga ezt ki tudfta mondani, Yuki? YUKI: Az én apám mondja ki JAMES: Igen...láttam...már amikor megérkeztünk...olyan volt, a fojtott gyűlölettől, mint a bosszúnak valami démona..» A démon-maszk volt az igazi arca ...és az arca volt a maszk... YUKI: A kimondott szavai... mintha nem is csak szavak lettek volna...Mintegy az ellenséget kihivó...villámló kardok JAMES: A katalaumni mezőkön vivott ütközet estefelé végetért».» De éjszaka a halottak továbbharcoltak a levegőben»..» s a hold elsötétült.. .Ez csak egy monda..., YUKI: Amelyik ma valóságé vált. A háborúnak vége van ugyan,de a legyőzöttnek csak látszólag van vége, mert testi ereje tört meg...Hiszen láthatta édesapámat..„nyomorék.»»De a háború szelleme, James, nem halt mag. Az tovább vivja az örök harcot a nyomorék tewtben is. S ha háború tovább folyik...Ebben a házban is folytatódik.„.és azt a halottak vezetik... JAMES: halottak?! YUKI: Az apám. ..„élő halott».» JAMES: Az én apám.. „ YUKI: Ő is halott? JAMES: Testileg ugyan nem...de...Borzalmas dolgokat látott és vitt véghez..» YUKI: A háborúban sok férfi küxalsli látott és követett el borzalmas dolgokat... JAMES: De nem ezt!... / Ismét felfefzanak kintről Shilda furilya-hangjai.. „ / J